Az utolsó 39 éves perceimben azon gondolkodtam, hogy miként fog zajlódni majd a születésnapom. Vajon megvisel-e majd engem, mint ahogyan másoktól hallottam, vagy tök könnyedén fog telni, és rám tör az a szabadság, amiről annyit beszélnek a negyven felettiek?
És akkor eljött az éjfél, majd pár másodperc múlva elkezdtek érkezni a szülinapos jókívánságok. Boldogságot éreztem. A férjem bekapcsolta az Alma együttes Ma van a szülinapom dalát, és táncoltunk rá a félhomályban. A gyermekem úgy hívott: Szülinapocska. Csodás napkezdés volt. Olyan izgatott voltam a szülinapom miatt, mint gyermekkoromban. Éreztem, hogy jó kis nap lesz.
Mesésen indult a reggel, kint kávéztam a teraszon. Madárcsicsergésben, nyugalomban.
Mire felébredtem, csendben negyven lettem.
Sorban kaptam az üzeneteket, hívásokat. Ledöbbentem, hogy ennyi embernek eszébe jutottam, és energiát fektet abba, hogy írjon nekem. Hálás voltam. Mintha a szeretet energiája kezdett volna áramolni felém. Meseszép napom volt. 40 versszakos vers rólam – a lányomtól. Meglepetés limonádézás délelőtt Anyukámtól, üzenet az Apukámtól, Tesóimtól, a tengerhez tartó Nagylányomtól, és mezitlábas Woodstock hangulat délután a Férjemtől. Este pedig kiruccanás a Barátnőmmel. Kaptam tőle egy Birthday Princess feliratú szalagot, amit magamra tettem, így a kedves ismeretlenektől is bezsebelhettem még pár jókívánságot, és a “ház ajándéka a szülinaposnak” italt is kiérdemeltem.
Akadtak, akik jó tanácsként javasolták, hogy tagadjak le pár évet, mert a kinézetem megengedi. Nem tettem. Hogy éreztem-e valamit, amikor a sok huszonéves ifjú között táncoltunk? Igen. Jó volt annyinak lenni. Jó volt azt hinni, hogy minden, ami az élet törvényszerűségeként hat az idősebbek sorsára, az nálam meg fog törni. Jó volt ezt hinni. Azonban ahhoz, hogy érezni, élni, és értékelni tudjam mindazt, amiről régen azt hittem, hogy természetes és örök számomra, ahhoz ennek a “huszon-harmincvalamennyi” időszaknak zárulnia kellett. Még akkor is, ha fáj.
Aznap éjjel felismertem, hogy én szerencsés negyvenéves vagyok. Már csak azért is, mert nem természetes, hogy valaki megünnepelheti a 40. szülinapját. Épen, egészségesen. Sajnos sokan ennél hamarabb elmennek a Földről…
Úgyhogy igenis, ajándék nekem, hogy továbbra is a szeretteimmel lehetek, és azoknak is, akik számára fontos, hogy élek.
Köszönöm, hogy elmúlhattam 40.
