Amióta a férjem megkapta a fotófelszerelését, sokat járunk a természetbe, hogy elkapjuk a pillanatot. Leginkább még csak tesztelgetjük a gépet. Tegnap a nővérem, és a férje is eljöttek velünk. No, nem a tanösvényre, arra most nem volt kapacitásuk, inkább megvártak a büfében. De nem is ez a lényeg, hanem, hogy Tesómmal újra gyerekekké váltunk, és bizony jó ötlet volt. Kerestem a Pinteresten olyan pózokat, amelyeket a tesófotózáshoz szoktak használni, de nem igazán voltunk úgy öltözve, hogy azok mutatósak legyenek nálunk is, így maradtak a kútfőből jött ötletek. Először is felvettem a hátamra, majd a közeli játszótér egyik elemére ültünk fel, és még a vízparton is lehasaltunk a fűbe.
A kor csak egy szám, nem jogosít fel semmire, és nem is kell miatta leértékelni önmagunkat. De azért el kell mondjam, hogy negyven felett nem volt olyan könnyű egyensúlyozni a gerendán, és le-, fölpattanni sem a vízparton. De azért megtettük. 🙂
Azon tűnődtem, hol veszett el a mindennapjaimból a játékos mozgás. Emlékszem, gyerekként csak úgy megindultunk kerékpározni a haverokkal, hogy szétnézzünk a város pontjain. Volt, hogy a magunk kedvéért futva mentünk a boltba, pedig nem is kellett sietnünk. A sétáink során pedig csak úgy brahiból végigmentünk a mászókán, és úgy haladtunk tovább. Mozogtunk, nevettünk, élményeket szereztünk.
Azért hagyjuk abba ezeket a spontán játékos mozgásokat, mert hülyén néz ki a felnőtt a mászókán? Vagy mert nem illik negyven felett ilyet tenni? Furán nézne ki, ha felnőttként is szaladnánk a boltig puszta kedvtelésből?
Ha igen, kár. Sajnálom. Szerintem többet kellene játszótéren játszani a felnőtteknek, és máris sokat tennének a testükért, lelkükért. Hát, nem jó lenne felhívni egy ismerősünket csak úgy hazafelé menet, hogy elhívjuk a játszóra egy fél órára? Sokkal derűsebbek lennénk, mint hogy csak egy kávézóban ücsörgünk.
A neten találtam néhány képet arról, hogy más országokban a felnőtt játszótereknek van helye és tere:
Alsó 3 kép: Pinterestről
Felhívás!
Legyél Te is azok között, akik válaszaikkal segítik a többi olvasót!
Férfi és női olvasóinkat is biztatjuk, hogy jelentkezzenek, mi meg küldjük a kérdőívet számukra.
Nincs felső korhatár. Aki betöltötte a negyvenet, írjon nekünk! 🙂
Ha Te is szeretnéd az “Én és a 40” című, néhány kérdésből álló mini-interjút megválaszolni, jelezz nekem Facebookon, kommentben a cikk alatt, chaten, vagy e-mailben: info@negyvenmultam.hu.
A többi mini-interjú választ ITT olvashatod!
