Éreztem, hogy ez egy különleges nap lesz. Minden sejtem másképp rezgett, mint eddig, jelezvén, hogy valami nagyon szuper mutatvánnyal készül ma nekem az élet. A reggel pörgősen indult. Az ébresztő óra csörgésére ébredtünk, azonnal kipattantam az ágyból, és megkezdtem a reggeli tornámat. Ez után ébresztettem a gyerekeket, és indult a napunk.
A kocsiban viccelődtünk egészen az iskoláig, olykor a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Nem volt forgalmi dugó, úgyhogy minden szempontból ideális napkezdésben volt részünk. Elég hamar a sulihoz értünk, ezért volt még időm munka előtt kávézni egyet. A kerthelyiségbe ültem, mert az időjárás a számomra legideálisabb arcát mutatta meg. Enyém ez a nap! – mantráztam hálával magamban. Szerintem még a szememet is becsuktam azért, hogy jobban megéljem a pillanatot.
Egyszer csak egy rekedt, kissé remegős hang törte meg a lebegésemet:
– Egymás segítsége nélkül nincs remény a számunkra.
– Parancsol? – Kérdeztem vissza, miközben felemeltem a tekintetemet.
A nap belesütött a szemembe, így nem tudtam élesen kivenni az alakot, de biztos voltam benne, hogy már láttam valahol. Bizonytalanságomból fakadó arckifejezésemet látva tovább folytatta monológját:
– Bárcsak mindannyian derűre találnánk!
Ekkor elkezdett kitisztulni a kép. A tudatalattim üzent, és kimondatta velem:
– Én csak egy álmodozó vagyok. De baszki, te pedig Ozzy Osbourne!
A csodálkozástól még a szemüvegem kerete is kerek alakúra változott. Tiszta képmása volt az övének, mintha együtt vásároltuk volna Égető Pistinél. Ozzy lassan mozogva, velem szemben foglalt helyet. Ahogy kihúzta a széket magának, megcsodálhattam tetovált alkarját. Ha ezek a kezek beszélni tudnának… gondoltam magamban. Kissé zsíros, félhosszú haját olykor oldalba kapta a szél. Leült. Úgy néztem őt, mint aki kísértetet lát. Szabad? – kérdezte, és már nyúlt a csészémért, és belekortyolt a kávémba. Egyáltalán nem érződik benne a whiskey – jegyezte meg.
– Ozzy, basszus. Aláírnád a melltartómat?
Izgatottan matatni kezdtem, hogy gyorsan levegyem a pólómat, de mire újra felnéztem, Ozzyt elfújta a szél…
Eltelt pár perc az ébresztő csörgése óta, így már csak az utolsó hangokat csíptem el Ozzy Dreamer dalából. A felkelő nap besütött a párnámra, én pedig álmosan dörzsölni kezdtem a szemeimet. Finom kávéillat csapta meg az orrom. Úgy tűnik a férjem nem aludt vissza.
