Nem szeretek vásárolni, de erről már írtam. Ennek ellenére elég gyakran fordulok meg egy multiban, legfőképpen a családi élelmezés kipipálása érdekében. Olykor nagyszerű és igen tanulságos párbeszédeket lehet hallani sorban állás közben, például. A múltkor egy idősödő pár állt mögöttem – jesszum, mit nagyzolok, kábé öt-tíz évvel voltak idősebbek nálam.
Nem akartam hallgatózni, ezért azt soroltam magamban, hogy miket kell vennem még. De egy idő után elfogyott a lista a fejemben, és beszivárogtak kintről a hívószavak. Szóval arról beszélgettek, hogy a feleségnek soha semmi nem jó. Mondjuk, igaz, hogy egyoldalú beszélgetés volt, mert a manus osztotta, a nő hallgatta. Mivel hosszú volt a sor, elég sok mindent megtudtam az életükről. A feleség néha közbeszólt, ritkán, de velőset. Például az is a tudomásomra jutott, hogy a férfi egy ideje nem elégíti ki a feleségét, és ez a nő morcosságának egyik oka. A férfi szerint a nőnek is ugyanannyi ideje van, ám miután a nő azt válaszolta, hogy nem az idő, hanem a méret a lényeg, a férfi magyarázkodásba kezdett.
De nem tudtam meg, hogy mit hoz fel mentségére, mert sorra kerültem a pultnál. Először azt gondoltam, hogy szakmai tapasztalatomat bővítendő szorosan követni kezdem őket, mint a biztonsági őr a drogériába tévedt vásárlót. (Ti is ismeritek ezt a jelenséget, nem? Van az egyik drogéria üzletlánc boltja, ahova, ha bemegyek, kapok egy kísérőt magam mellé. Veletek nem fordul elő? Akkor vagy át kell vizsgálnom a megjelenésemet, vagy határozottabban kell választanom a termékek közül, nem pedig kóvályogva élvezni a hűvös klímát.)
Visszatérve a szóban forgó párhoz, a gondolák között járkálva néha összefutottam velük. Továbbra sem tűntek boldognak. Szakmai munkám során számtalanszor megbizonyosodtam már, hogy léteznek olyan konfliktusok, amelyek valójában nem arról szólnak, amit a párok hisznek, hogy arról szólnak. A szexuális elakadás is – ha nem szervi a baj – olyan megrekedés, amit tovább lehet görgetni azelőtt, vagy ahelyett, hogy kenyértörésre jutna a dolog. Szívesen megosztottam volna az eszmefuttatásomat velük is, de az már végképp hogy nézett volna ki… Le is akadtam a témáról, és a pénztárhoz siettem.
Útközben megakadt a szemem egy fali képen (még hogy az Univerzum nem figyel bennünket!).
Vajon mire gondolt a költő?
