Vannak nők, akik plasztikai műtétre gyűjtenek, hogy negyven felett is nőnek nézzék őket a férfiak, és ne cserélődjenek le egy fiatalabbra. Ennek kapcsán gondolkodtam arról, hogy miért más a megítélése egy azonos korú nőnek és férfinak…
A nők vagy a férfiak alakították így ki a világot?
Azt tartja a közbeszéd, hogy a férfiak egyre helyesebbek, sármosabbak a koruk előrehaladtával, és sokkal kívánatosabbak, mint egyébként egy hasonló életkorú nő. Feszít egy kérdés – azon túl, hogy a szépség szubjektív -, hogy vajon ezt a nézetet nem azért alakították ki évszázadok óta, mert olyannyira nem volt egy nőnek saját akarata, tisztelet az irányába, hogy a létbiztonságot egyedül csak egy erős, tapasztalt férfi adhatta meg számára?
Ahol a kereslet, ott a kínálat, azaz miért jelenthet többet egy idősebb férfi a fiatalabb nők számára?
1, A nők nem kaptak lehetőséget
Azért, mert nem igazán volt lehetőségük (azaz a férfiak szándékosan nem tették lehetővé a számukra), hogy egyedül gyereket nevelhessenek, tanulhassanak, megélhetésre elegendő pénzt keressenek, megvalósítsák magukat?
2, A nőket korán férjhez adták, az apa nem törődött velük
Generációkon átívelt, hogy a lányokat már fiatalon férjhez adták a gazdaságosság jegyében, ezért akár az is lehet, hogy a gyermekként megélt hiány jelentkezik újra és újra a nőkben, mint egy női örökség, és keresik a védelmet az idősebb férfiak társaságában?
3, Egy fiatalember vagy egy tapasztalt férfi ígér nagyobb biztonságot?
Mi van akkor, ha a nőkben kialakult biztonságra törekvési vágy keveredett össze azzal, hogy a saját és a gyermekük biztonságát tekintve az idősebb pasikat vonzóbbnak akarják látni azért, hogy kapcsolatban tudjanak élni velük?
És a másik oldal: miért szeretné lecserélni a férfi az idősödő feleségét?
Esetleg azért, mert
- teher, hogy a negyvenmúlt nők már nem eszik meg azt a maszlagot, hogy minden férfi szuperhős, és kiváltságosabbak, mint ők?
- vagy mert egy fiatalabb nő nem veszi észre, ha egy férfi nem vállal felelősséget és csak alibizik egy kapcsolatban?
- egy fiatalabb nő mindennapos látványa elhiteti vele, hogy rajta sem fog az idő?
Az is lehet, hogy az egész teljesen másról szól, mint amit én itt felvázoltam. Azonban továbbra sem gondolom, hogy az érett nők testén fájdalmas és kockázatos beavatkozást kell végezni azért, hogy értékesnek tartsák őket. Szerintem egyszerűbb lenne, ha az emberek gondolkodásmódja változna abba az irányba, hogy meghagyva más szabadságát, tiszteljenek minden élőt, és meglássák mindenkiben azt, amiért hálásak lehetnek nekik.
Az érett nő sóhajaiban meghallani a sok önfeladást, ráncaiban meglátni az álmatlan, átsírt éjszakákat, az aggodalmat. A megváltozott testrészekben látni a fájdalmas gyermekszülés vállalását, az odaadó gyermektáplálást. A hajlott hátban felidézni mindazt a mozdulatot, valahányszor a nő a mellkasához emelte a gyermeküket.
Egy ilyen világban együtt, egymáshoz öregednének a párok, és az otthon az a hely lehetne, ahol mindenki nyugodt szívvel adhatja önmagát, még akkor is, ha már semmi nem olyan, mint régen volt.
Neked mi a válaszod a címadó kérdésre? Örömmel olvasom, ha megosztod velünk a cikk alatt kommentben, vagy a Facebookon hozzászólásban.
