Egy nagyon izgalmas rovatot indítunk, amelyben a női és a férfi agy működésének különbözőségét láttatjuk meg véleménysorozat formájában.
Mit gondol ugyanarról egy férfi, és mit egy nő?
Hétről hétre, vasárnap esténként fogom hozni a cikkeket, így most már van miért várni az egyébként unalmas, „Jaj, holnap munka!” vasárnap estéket. A szerzőtársam egy 37 éves férfi (tudom, tudom, nincs még negyven, de Hölgyeim, mindenkit biztosítok arról, hogy megérdemelten kerül közénk).
Szávics Attila a nevem. Édesapámtól kaptam a magyar, míg édesanyámtól a bolgár felem. Budapesten születtem és egy Pest megyei faluban nőttem fel, a Tápió folyó mellett: Sülysápon.Életéveim száma elérte a harminchetet. Több dologgal is foglalkozom (sosem tudtam csak egy lábon állni), de a legizgalmasabb a fotózás. Legyen esküvő, vagy párok fotózása a természetben, egy szép tavaszi estén, fotózzak újszülött pici babát két sírás között, az élmény mindig ugyanaz. Úgy érzem, számomra ez a legjobb foglalkozás. 🙂Gyermekkorom óta buzog bennem az önkifejezés. Tinédzser koromban sokat rajzoltam, meg festettem, majd a húszas éveimben jött egy lázadóbb szakasz. Ekkor a graffitizés volt a fő csapásirány. Ez egy nagyon izgalmas időszak volt. Majd 25 környékén jött a zeneírás. Nyolc évig a napjaim nagy részét töltötte ki a muzsikák megkomponálása, szerkesztgetése. Aztán egy pálfordulással abbahagytam.
Mondhatni, letettem az evezőt.Bizonyosan édesapámtól örököltem a művészi vénám.Amit még feltétlenül meg kell említenem, hogy életem fontos része a sportolás. Mind csapat (labdarúgás), mind egyéni mozgás (testedzés) terén. Nem tudnék létezni sport nélkül.Az írás régóta foglalkoztat, de sosem léptem vele a nyilvánosság elé. Írtam verset szerelemből, vagy fogalmaztam sorokat rímbe bocsánatkéréskor, de ezt sosem publikáltam nagyobb közönség elé.
Emiatt most roppant izgatott vagyok.
Attilával néha megegyezik a véleményünk, de azért vannak olyan női-férfi szerepeket érintő témák, amelyben nem igazán értünk egyet, talán éppen azért, mert a férfiak a Marsról jöttek… Csak viccelek, szerintem ők is e világiak, legalább annyira, mint a nők, csak egy kicsit másként gondolkodnak, illetve másra kondicionálják őket a nevelésük során.
(Most majdnem kitértem a női – férfi esélyegyenlőtlenségre, de az egy másik írás témája inkább…)
A Női agy – férfi agy véleménysorozat első részében a női-férfi barátságról fejtjük ki a véleményünket, és arra buzdítok minden kedves olvasót, hogy kommentben, e-mailben vagy üzenetben csatlakozzon a témához, és mondja el véleményét. Nem kell egyikünkkel sem egyetérteni, tökéletes, és örvendetes, ha egy újabb nézőpont kerül napvilágra.
Bízom benne, hogy ezzel az izgalmas rovattal sikerül azt az üzenetet átadnunk, amire mi gondoltunk. Egy kicsit belelátni a másik fejébe, hiszen erre a képességre oly gyakran vágyunk a párkapcsolatunk során is. 🙂
Hetente egyszer, mi most egy kicsit megkönnyítjük a helyzetet… 🙂