Az előbb szexuális témában akartam bejegyzést írni, de úgy éreztem, hogy az túlzott lemeztelenedést jelentene, és nem biztos, hogy mindenki számára kényelmes lenne azt olvasni. Úgyhogy, inkább egy kis öncenzúra kanyarral elfordultam a romantika, a lányregények világa felé. Erről jut eszembe, hogy a férjemmel nem túl régen elutaztunk, hogy romantikázzunk, pihenjünk egy kicsit. A szálloda recepciósa korrekt volt és diszkrét, a bejelentkezéskor még egy személyi igazolványt sem kért el. Nos, vagy ismer bennünket, vagy pont nem érdekli, hogy ki alszik a szállodájukban. Ha az utóbbi, vajon miért? Talán mert általában egyéjszakás kalandokra van foglalásuk?
Túlnyomó többségben az „átutazók” kérik a kulcsot?
Mármint, akik átutazóban vannak az érzelem és az értelem határán?
A szerelem csodálatos dolog, noha olykor igen csak próbára teszi az embert. Házassági tanácsadóként sohasem mondom a párnak, hogy nem lesz többé olyan alkalom, amikor meg fogja érinteni a lelküket valaki más. Lesz. Talán nem is egyszer. Azonban, az lesz a fontos, hogy mit kezdenek majd ezzel az érzéssel. Beépítik a házasságukba, és ezzel az energiával felhúzzák azt, vagy a harmadik fél tökéletességét gondolva dobbantanak a partnerük mellől.
De a mai bejegyzés nem erről szól, hanem azt pörgettem át, hogy melyik filmbéli karaktereknek mondtam volna, vagy mondanék azonnal igent, ha szeretnék, hogy töltsek velük egy kis időt. (Rossz az, aki rosszra gondol).
Ahogy egyre érettebbé válok – finoman fogalmazva az idősödés tényét – úgy változnak a számomra vonzó karakterek.
Zsenge koromban azonnal hozzámentem volna Pierre Cosso –hoz (Házibuli), vagy Axl Rose-hoz (Guns N’ Roses), míg kamaszkorom tetőpontján azonnal fejest ugrottam volna a Brad Pittel kötött frigybe. Kicsit később átvette az elsőbbséget Hugh Grant (Négy esküvő és egy temetés), akit – egy filmbéli szerep hatására – lecseréltem volna Sir Sean Connery-re (Briliáns csapda). A túl nagy korkülönbség miatt elengedve őt, megfogtam volna Colin Firth kezét, azonban kapcsolatunkat erősen megrázta volna a Robert Redforddal (Hírek szerelmesei) történő találkáim sora.
Időérzékemet elvesztve azonnal repülőre ültem volna Bradley Cooperrel, ha kérte volna, azonban az ő kedvéért sem hagytam volna ki egy izgalmas hétvégét Matthew Goodie-val.
A nagyra tartott Charles Bukowskinak nem sok mindenre mondtam volna igent, azonban együtt loviztunk volna. Daniel Craiggel (James Bond) viszont bármikor, bárhova indulnék, hiszen mellette semmire nem kellene figyelnem, miközben extra adag törődést és odafigyelést zsebelhetek be, és szerintem imádnám én azt az Aston Martint.
Tom Cruise lehetne az ejtőernyős oktatóm, mert a tandemugrást minden további nélkül bevállalnám vele. James Cordennel eltöltenék egy bulis péntek estét, Chris Note-tal pedig bejárnám New York bárjait.
Ja, és amit azt hiszem, soha nem hagynék ki, ha lehetőség nyílna rá… David Duchovny-val (Californication) végigautózni L.A. utcáin, majd egy bárban énekelni hajnalig.
Rád melyik színészek, karakterek voltak nagy hatással? Örülök, ha megírod. ?
