A mozaik család boldog, és mindenki számára elégedett működtetése általában nem annyira könnyű folyamat, mint amennyire a megismerkedéskor gondolják a párok. Én gyerekem, te gyereked, exek… Ezt a témát jártuk ma körbe.

Mennyire befolyásolná a párkapcsolati választásodat, ha a szerelmednek már lenne előző házasságából származó gyermeke?

Laskai Nelli: A szerelemben az embert, a lelket látom, tehát a vonzalom, a vágy, a kapcsolódási szándék nem lenne ettől gyengébb. Fontolóra venném, hogy mennyire vagyok képes elfogadni azt a csatolt csomagot, amivel ő érkezni tud a kapcsolatba. Megpróbálnám feltérképezni, hogy milyen nehézségek várhatóak, és hogyan tudom azokat majd megoldani. Tisztában kell lennem azzal, hogy mi a célom ezzel a párkapcsolattal, mit vagyok hajlandó megtenni az új családi rendszer kialakításáért és fenntartásáért. Hiszen a szerelem múlandó, de a kialakított rendszer továbbra is ott marad.

Szávics Attila: Ismerek olyan embert – és biztosan nem Ő az egyetlen – akinél kizáró ok a gyermekkel érkező partner. Úgy érzi, így nem tudna a „nulláról”, tisztán indulni a kapcsolat. Érthető és teljesen elfogadható gondolatok ezek, hiszen ha a gyermek folyamatosan a múltat juttatná eszébe, és emiatt sohasem tudna igazán a jelenben lenni, akkor nem tudna kiteljesedni a kapcsolatban sem.

Az én véleményem azonban az, hogy ha valakit igazán szeretek, és igazán akarok, akkor el kell tudnom fogadni egy ilyen felállást is.  A legfontosabb kérdés számomra ebben a helyzetben az, hogy a partnerem hajlandó-e a gyermekvállalásra. Egy nagy szerelemnél bizonyosan belemennék egy ilyen kapcsolatba. A gyermek is adhat hozzá értéket a kapcsolat építéséhez, fejlődéséhez.

Mi az előnye/hátránya egy ilyen kapcsolatnak? 

LN: Minden kapcsolódás tanít. Egy ilyen kapcsolat a nehézségek mellett számos előnyt is tartogat. Például fejleszti a logisztikai érzéket, és éles tükörként megmutatja mindazt, amik vagyunk. A gyengeségeinket, erősségeinket. Az előnyei között említeném, hogy családként élhetünk azzal, akit választunk magunknak, még akkor is, ha már nem születhet közös gyerekünk. Láthatjuk, hogy a gyermeke nevelése körüli feladatokban, az exével történő kapcsolódásban milyen minőségben vesz részt. Ez sokat elárul nekünk arról, hogy a szívünk választottja hogyan működik az anyuka, apuka szerepben. Láthatóvá válik, hogy mennyire türelmes, gondoskodó, szeretetteljes, felelősségvállaló ember. A hátránya, hogy sosem leszünk “csak mi”. Kicsit olyan, mint másodikként születni a családba. Van már nélkülünk szerzett élményhalmaz, amit el kell fogadnunk, és azt is, hogy az ex-társával a szülőségben örökre össze lesz kötve.

SZA:  Hátrány lehet, ha a kedvesünk nem szeretne több gyermeket.

 

Mi lehet a könnyebb verzió? Ha csak az egyik félnek van gyermeke, vagy ha mindkettő hoz gyermekeket az új családba?

LN: Szerintem a könnyebbséget minden esetben az egymás iránt érzett szeretet, tisztelet, a türelem, és a fejlett logisztikai képesség adja meg. Az biztos, hogy minden verzióban tudni kell hátra sorolni az egót, és előre venni a lelki megközelítését a dolgoknak. Ha a cél tiszta, és a csapatjátékra való hajlandóság is megvan, akkor mindenki hozzá tud járulni ahhoz, hogy gördülékenyen működhessen az új felállás.

SZA: Ha mindkét fél gyermekkel érkezik a kapcsolatba, az könnyíthet az új – nagy családi – élet kialakításán. Nem csak mi, de gyermekeink is egy új kapcsolat ajtajában találják magukat. Ha nem csak egy felnőttet kell elfogadniuk, megérteniük, hanem a vele élő gyermekét is, az könnyíthet a beilleszkedésükön. A gyermek közvetítő lehet a felnőttek és a másik gyerek között is. Ez mind kommunikációban, mind érzelmekben segítség lehet.

 

Hogyan lehet kialakítani egy jól működő mozaik családot? Kinek a feladata szeretetteljes légkört teremteni az új családban?

LN: Mindenki a saját tetteinek megválasztásával teremti a légkört a családban. Adott helyzetekben el kell tudni engedni, hogy “eddig mi így csináltuk, ezután is csak így lehet” hozzáállást. Mivel a felnőttek „dolga” a példamutatás, így a  légkör kialakítása is mindenképp az ő feladatuk, közösen. Ha jó példát mutatnak, akkor a gyerekek szándék szintjén követni fogják őket.

SZA: Egyértelműen a két szülő együttes és közös feladata, a pozitív és békés légkör kialakítása. Mindkét fél feladata a saját gyermekét a közösségbe integrálni.

 

Melyek azok az érzések, gondolatok, tényezők, amelyek veszélyeztethetik a mozaik családban együtt élő felnőttek (és gyerekek) kapcsolatát?

LN: Minden olyan gondolat vagy tett, amiben nem jelenik meg a szeretet. Például a kritizálás, a játszmázás, a haragtartás, a belátás hiánya…

SZA: Egy mozaik családban elengedhetetlen és megkerülhetetlen a nagyfokú empátia, elfogadás, türelem és megértés. Mindkét fél gyermekét egyformán kell szeretni, nevelni és fegyelmezni. A legnagyobb hiba, ha saját gyerekünket előtérbe helyezzük. Többet engedünk meg neki, vagy jobban bánunk vele, mint a másik gyerekkel. Ez szomorúságot okoz, értelmezhetetlen helyzeteket teremt (mindkét gyermek fejében), és hosszútávon hatalmas károkat okozhat.

 

Óhatatlanul felütheti a fejét a féltékenység az ex-re. Mivel lehet oldani azt egy ilyen helyzetben?

LN: A féltékenységben ott a félelem, hogy nem vagyok annyira előkelő helyen a társam szívében ahhoz, hogy az általam biztonságosnak vélt körülményeket meg tudjam tartani. Így a szeretetlenségtől való félelem olyan gondolatokat képes elindítani, melyek rombolják a kapcsolatot. Mindhárman tudnak tenni azért, hogy ne alakuljon ki félreérthető helyzet. Az új pár életében az átláthatóság, a félelmek átbeszélése, a bizalom erősítése tud segíteni, de csak akkor lesz igazán hatékony, ha a féltékeny fél dolgozik a féltékenységet generáló gondolatain. Egy ex-nek mindig helye lesz a családban, azonban lehetséges erre egy potenciális veszélyforrás helyett hálával tekinteni. Azzal, hogy ő ott van, ahol most van, lehetőséget nyitott az új párnak arra, hogy egymásra találjanak.

SZA: Ha kedvesünknek már van gyermeke, úgy valószínűleg tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak a gyereket, de az édesapa/édesanya időnkénti fel-felbukkanását is meg kell szoknunk. Ez ellen semmit sem tehetünk, és nem is szabad ezt akadályoznunk! Ha barátságosak és elfogadóak vagyunk az ex-el, azzal nem tudunk hibázni. Sőt. Nem csak a kedvesünk szemében fogunk nőni, de a volt párját is lekenyerezzük. Nem kell a legjobb cimboránkként üdvözölnünk és a különleges alkalomra félretett whiskey-t sem kell megbontanunk miatta, de pár jó szóba nem fogunk belehalni. Viszont szimpátiát és tiszteletet kivívhatunk vele magunknak. És az már éppen elég.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.