A mozaik család boldog, és mindenki számára elégedett működtetése általában nem annyira könnyű folyamat, mint amennyire a megismerkedéskor gondolják a párok. Én gyerekem, te gyereked, exek… Ezt a témát jártuk ma körbe.
Mennyire befolyásolná a párkapcsolati választásodat, ha a szerelmednek már lenne előző házasságából származó gyermeke?
Laskai Nelli: A szerelemben az embert, a lelket látom, tehát a vonzalom, a vágy, a kapcsolódási szándék nem lenne ettől gyengébb. Fontolóra venném, hogy mennyire vagyok képes elfogadni azt a csatolt csomagot, amivel ő érkezni tud a kapcsolatba. Megpróbálnám feltérképezni, hogy milyen nehézségek várhatóak, és hogyan tudom azokat majd megoldani. Tisztában kell lennem azzal, hogy mi a célom ezzel a párkapcsolattal, mit vagyok hajlandó megtenni az új családi rendszer kialakításáért és fenntartásáért. Hiszen a szerelem múlandó, de a kialakított rendszer továbbra is ott marad.
Szávics Attila: Ismerek olyan embert – és biztosan nem Ő az egyetlen – akinél kizáró ok a gyermekkel érkező partner. Úgy érzi, így nem tudna a „nulláról”, tisztán indulni a kapcsolat. Érthető és teljesen elfogadható gondolatok ezek, hiszen ha a gyermek folyamatosan a múltat juttatná eszébe, és emiatt sohasem tudna igazán a jelenben lenni, akkor nem tudna kiteljesedni a kapcsolatban sem.
Az én véleményem azonban az, hogy ha valakit igazán szeretek, és igazán akarok, akkor el kell tudnom fogadni egy ilyen felállást is. A legfontosabb kérdés számomra ebben a helyzetben az, hogy a partnerem hajlandó-e a gyermekvállalásra. Egy nagy szerelemnél bizonyosan belemennék egy ilyen kapcsolatba. A gyermek is adhat hozzá értéket a kapcsolat építéséhez, fejlődéséhez.
Mi az előnye/hátránya egy ilyen kapcsolatnak?
LN: Minden kapcsolódás tanít. Egy ilyen kapcsolat a nehézségek mellett számos előnyt is tartogat. Például fejleszti a logisztikai érzéket, és éles tükörként megmutatja mindazt, amik vagyunk. A gyengeségeinket, erősségeinket. Az előnyei között említeném, hogy családként élhetünk azzal, akit választunk magunknak, még akkor is, ha már nem születhet közös gyerekünk. Láthatjuk, hogy a gyermeke nevelése körüli feladatokban, az exével történő kapcsolódásban milyen minőségben vesz részt. Ez sokat elárul nekünk arról, hogy a szívünk választottja hogyan működik az anyuka, apuka szerepben. Láthatóvá válik, hogy mennyire türelmes, gondoskodó, szeretetteljes, felelősségvállaló ember. A hátránya, hogy sosem leszünk “csak mi”. Kicsit olyan, mint másodikként születni a családba. Van már nélkülünk szerzett élményhalmaz, amit el kell fogadnunk, és azt is, hogy az ex-társával a szülőségben örökre össze lesz kötve.
SZA: Hátrány lehet, ha a kedvesünk nem szeretne több gyermeket.
Mi lehet a könnyebb verzió? Ha csak az egyik félnek van gyermeke, vagy ha mindkettő hoz gyermekeket az új családba?
LN: Szerintem a könnyebbséget minden esetben az egymás iránt érzett szeretet, tisztelet, a türelem, és a fejlett logisztikai képesség adja meg. Az biztos, hogy minden verzióban tudni kell hátra sorolni az egót, és előre venni a lelki megközelítését a dolgoknak. Ha a cél tiszta, és a csapatjátékra való hajlandóság is megvan, akkor mindenki hozzá tud járulni ahhoz, hogy gördülékenyen működhessen az új felállás.
SZA: Ha mindkét fél gyermekkel érkezik a kapcsolatba, az könnyíthet az új – nagy családi – élet kialakításán. Nem csak mi, de gyermekeink is egy új kapcsolat ajtajában találják magukat. Ha nem csak egy felnőttet kell elfogadniuk, megérteniük, hanem a vele élő gyermekét is, az könnyíthet a beilleszkedésükön. A gyermek közvetítő lehet a felnőttek és a másik gyerek között is. Ez mind kommunikációban, mind érzelmekben segítség lehet.
Hogyan lehet kialakítani egy jól működő mozaik családot? Kinek a feladata szeretetteljes légkört teremteni az új családban?
LN: Mindenki a saját tetteinek megválasztásával teremti a légkört a családban. Adott helyzetekben el kell tudni engedni, hogy “eddig mi így csináltuk, ezután is csak így lehet” hozzáállást. Mivel a felnőttek „dolga” a példamutatás, így a légkör kialakítása is mindenképp az ő feladatuk, közösen. Ha jó példát mutatnak, akkor a gyerekek szándék szintjén követni fogják őket.
SZA: Egyértelműen a két szülő együttes és közös feladata, a pozitív és békés légkör kialakítása. Mindkét fél feladata a saját gyermekét a közösségbe integrálni.
Melyek azok az érzések, gondolatok, tényezők, amelyek veszélyeztethetik a mozaik családban együtt élő felnőttek (és gyerekek) kapcsolatát?
LN: Minden olyan gondolat vagy tett, amiben nem jelenik meg a szeretet. Például a kritizálás, a játszmázás, a haragtartás, a belátás hiánya…
SZA: Egy mozaik családban elengedhetetlen és megkerülhetetlen a nagyfokú empátia, elfogadás, türelem és megértés. Mindkét fél gyermekét egyformán kell szeretni, nevelni és fegyelmezni. A legnagyobb hiba, ha saját gyerekünket előtérbe helyezzük. Többet engedünk meg neki, vagy jobban bánunk vele, mint a másik gyerekkel. Ez szomorúságot okoz, értelmezhetetlen helyzeteket teremt (mindkét gyermek fejében), és hosszútávon hatalmas károkat okozhat.
Óhatatlanul felütheti a fejét a féltékenység az ex-re. Mivel lehet oldani azt egy ilyen helyzetben?
LN: A féltékenységben ott a félelem, hogy nem vagyok annyira előkelő helyen a társam szívében ahhoz, hogy az általam biztonságosnak vélt körülményeket meg tudjam tartani. Így a szeretetlenségtől való félelem olyan gondolatokat képes elindítani, melyek rombolják a kapcsolatot. Mindhárman tudnak tenni azért, hogy ne alakuljon ki félreérthető helyzet. Az új pár életében az átláthatóság, a félelmek átbeszélése, a bizalom erősítése tud segíteni, de csak akkor lesz igazán hatékony, ha a féltékeny fél dolgozik a féltékenységet generáló gondolatain. Egy ex-nek mindig helye lesz a családban, azonban lehetséges erre egy potenciális veszélyforrás helyett hálával tekinteni. Azzal, hogy ő ott van, ahol most van, lehetőséget nyitott az új párnak arra, hogy egymásra találjanak.
SZA: Ha kedvesünknek már van gyermeke, úgy valószínűleg tisztában vagyunk azzal, hogy nem csak a gyereket, de az édesapa/édesanya időnkénti fel-felbukkanását is meg kell szoknunk. Ez ellen semmit sem tehetünk, és nem is szabad ezt akadályoznunk! Ha barátságosak és elfogadóak vagyunk az ex-el, azzal nem tudunk hibázni. Sőt. Nem csak a kedvesünk szemében fogunk nőni, de a volt párját is lekenyerezzük. Nem kell a legjobb cimboránkként üdvözölnünk és a különleges alkalomra félretett whiskey-t sem kell megbontanunk miatta, de pár jó szóba nem fogunk belehalni. Viszont szimpátiát és tiszteletet kivívhatunk vele magunknak. És az már éppen elég.
