Tegnap egy jótékonysági Divatshow résztvevőjeként volt szerencsém az Essende márka, azaz Ecker Szilvia gyönyörű munkái közül egyet bemutatni.
A cél nemes volt, hiszen a Rotary Klub a bálon összegyűlt adományból tehetséges, de szociálisan támogatásra szorult diákokat segít a tehetségük kibontakoztatásában. Ennek része volt a Divatshow, majd a legtöbb szavazatot kapott ruhát elárverezték, a befolyt összeggel pedig bővült az adomány. A nap mesés volt, a várakozás óráiban beleláthattam egy picit a fiatal (modell) lányok életébe, és mindazon emberek fárasztó munkájába, akik a mesés hajköltemények, és a kifejező sminkek létrehozásán dolgoztak. A hajamat Tompai Lilla varázsolta, a sminket Dobai Laura Estilla készítette.
Mivel vallom, hogy semmi sem történik velünk véletlenül, sem értelmetlenül, így igyekeztem a nap tapasztalásaiból kivenni mindazt az érzést, és gondolatot, amely segítségül lehet az életfeladataim megoldásában, önmagam mélyebb megismerésében.
Amikor éjjel a bálból hazaindultunk, az egyik szálloda halljából pörgős zene hallatszott, és az üvegfalon át láttuk, hogy idős emberek ropják bent. Látva bennünket összeintegettünk, majd jelezték, hogy menjünk be hozzájuk. Több sem kellett. Csatlakoztunk a fergeteges bulihoz. Ledobva cipőmet, beálltam a táncolók közé, és hamar egy idős hölgy – aki szintén már mezítláb táncolt – mellém szegődött, és együtt roptuk tovább.
A vidám idegenek életigenlése azonnal elhessegette a fáradtságomat, és gyorsan felpörögtem. Ők pedig nagyon örültek annak, hogy váratlan villámlátogatásunkkal emeltük egymás hangulatát.
Mivel először a nálam fiatalabb, majd a nálam idősebb emberek csapatában is játszottam tegnap, így egy csodálatos, korosztályokon átívelő idővonalon haladtam. Ennek tapasztalásaként megállapíthatom, hogy amennyire másoknak meg akar felelni ifjabb korban az ember lánya, úgy megélve a sok mélységet, szembesülve az idő végességével, még annál is jobban képes önfeledten áldani a percet, ami örömben megadatik számára.
