Újabban teljesen rákaptam az Oszkározásra. Mielőtt belevágtam az effajta közlekedésbe, utánaolvastam, hogy milyen vélemények, tapasztalatok jelennek meg a népítélet által. Volt, aki szerint bátor húzás beülni idegenekkel egy autóba, míg mások a legkényelmesebb, legbiztonságosabb utazási módnak titulálták. Aki esetleg a férfi sofőrtől idegenkedik, választhat női vezetőt is.
Negyven múltam, muszáj kipróbálnom – gondoltam. Alaposan bevizsgáltam az adott napon induló autókat, sofőröket, kapott visszajelzéseiket. Persze, van olyan sofőr, aki több negatív reakciót is kiváltott az utasokból, de arról meg azt gondolom, hogy csalóka dolog, mert mindenkinek más az ingerküszöbe.
Például volt, aki azért adott negatív értékelést, mert a felfényezett padlón megcsúszott, de azt is megreklamálták, hogy nem volt ott az autó a megfelelő helyen, illetve nem azzal a sofőrrel állt ott az autó, amit a foglaláskor megadtak. Sajnos volt olyan negatív értékelés is, amely szerint a sofőr telefonozott, üzeneteket írt vezetés közben. Nem az a sajnos, hogy ezt a leértékelést kapta érte, hanem, mert így vezetett. De azért több a pozitív értékelés.
Nem mondom, hogy nem izgultam, amikor az első foglalást megejtettem, ugyanis némi kompromisszumot azért kell kötni ilyenkor. Például válogathatok az autók típusa szerint is, vagy a sofőr fotója alapján (már, aki tesz fel magáról), de mégis inkább az fog dönteni, hogy mikorra kell megérkeznem a célhelyszínre, és persze, hogy mennyire megbízhatónak tűnik a visszajelzések alapján.
Már többször választottam “céget” az Oszkárról, és egyik alkalommal sem bántam meg. A sofőrök udvariasak voltak, biztonságosan vezettek. Zömében nők utaztak az általam választott járattal, így azt kell mondjam, hogy kényelmesen elfértünk. Egyszer-kétszer elöl volt csak hely, de szívesen beszélgettem a sofőrrel, például az Oszkár-tapasztalatokról: utasok viselkedéséről, necces helyzetekről, vicces pillanatokról, és a talált tárgyak dobozáról…
