Én azon gyerekek közé tartoztam, akik számára a legnagyobb digitális megjelenést a dallamot játszó ébresztős óra és a kvartzjáték jelentette.
Mondanám, hogy boldog virtuális mentes gyerekkorom volt, de azért piszkál a gondolat, hogy vajon mi mindenre lehetett volna lehetőségem, ha már akkor “beszállhatunk az internetbe”!
Összegyűjtöttem néhány jellemzőt a gyermek-, kamaszkoromból, az időszakból, míg beköszöntött hozzánk a betárcsázós internet.
- Az általam megnézendő filmeket filctollal karikáztam a műsorújságban.
- Az első tévémen manuálisan váltottam csatornát.
- Hétvégén vártam a Tom and Jerry Show-t, és mindig Jerrynek szurkoltam.
- Izgalommal követtem nyomon a Kapcsoltam, a Torpedó, és a Szerencsekerék műsorokat.
- A Nagymamámmal zenés revűműsorokat néztem, és elbűvöltek a dívák.
- Unatkoztam, mikor az Ablak című műsor ment a tévében.
- Noha baromi hosszú menetek voltak, de imádtam a Gazdálkodj okosan!-t.
- Füttyszóra sípoló kulcstartót használtam, hogy megtaláljam a lakásban elhagyott kulcsaimat.
- A tesóm görkorijával nyomultam, aminek 4 kereke volt, és cipőre kellett kötni. Ja, és rezgett az egész lábam, ahogy hasítottam vele a járdán.
- Gyűjtöttem a Turbó és a Donald rágó papírjait.
- Volt cseppálló kártyanaptáram is, amit kettő simáért cseréltem csak el.
- Kazettát másoltunk a barátnőmnél, és válogatás kazikat gyártottunk.
- Gyűlöltem szódás patront cserélni, mert odaragadt hozzá a kezem.
- Mindig nagyon vártam, hogy elteljen az az egy hét, amíg előhívták a fényképeinket.
- A bakelit lemezeket valahogy mindig sikerült összekarcolnom.
És ezen kívül még sok olyan szokásunk volt, akár eszköz vagy technológiahiány miatt, amelyek nélkül ma már el sem tudnám képzelni az életemet.
Neked milyen emlékeid vannak az anti-digital világból? 🙂
