Mi lehet a közös a karácsonyban és egy szeretői viszonyban? Egy kicsit más szemüvegen keresztül néztem rá az ünnepi időszakra…

Közeledvén a találkozáshoz, egyre erősebb érzéseket vált ki bennem, ha a meghitt karácsonyi hangulat feltűnik a szemem előtt egy-egy reklámban, vagy ha váratlanul meghallom az „All I want for Christmas is you” című dalt a szupermarketben illetve, ha csak fantáziálok arról, hogy milyen legyen az ünnepnap.

Szóval, valahányszor egy picit is kapok belőle, még többre vágyakozom. Bekebelezni mindazt, amit nyújtani tud: megpihenést, örömteli érzéseket, mosolygós szemkontaktust, ölelést, a „szeretve vagyok” érzést. Persze, nem mindig ezt az arcát mutatja, mert azért nem csak ez jellemzi ezt a szeretetteljes találkozást. Ott van benne az elmúlás, a korlátozott hozzáférés, a hiány megélésének lehetősége is.

Bár, ha úgy akarom, ez még izgalmasabbá, szerethetőbbé, élvezhetőbbé teszi az ünnepet, ameddig az az életem része.

De miért képes megmozgatni ennyire az embereket ez az időszak?

Talán az átmenetisége, talán a lemondás, melyekkel ki kell egyezni ebben az időszakban: nem tart örökké a pompa és a csillogás, nem tudjuk, hogy lesz-e még több karácsonyunk ebben az életben, vagy ez az utolsó lehetőség, hogy megéljük az érzéseket, melyeket ébreszt bennünk.

Ha nem szeretnék mély apátiába zuhanni attól, amit a karácsony hagy maga mögött, miután kifordítva önmagamból végigsöpört rajtam, szükségessé válik találnom olyan gondolatokat, melyek elmozdítanak attól, hogy félreértsem ezt az időszakot, vagy esetleg olyan képzelt címkéket lássak rajta, ami nincs is ott.

 

1, Tudatosítom magamban, hogy karácsonykor azt kapom, amit keresek benne.

2, Nem szabad elvárásokkal fogadni, mert akkor hatalmas csalódás lesz a vége. 

3, A karácsonyfa exkluzivitását az adja meg, hogy csak abban a néhány napban van velem.

4, Ahogy én viselkedem karácsonykor, azt nem a karácsony hívja elő belőlem, hanem én döntöm el, hogy mit szeretnék megélni, átadni azokban a pillanatokban.

5, Ez a felkorbácsolt érzelmi állapot, ahogy jött, úgy megy is, és az élet a maga szürkeségében halad tovább, ha én nem gondoskodom arról, hogy élettel, nevetéssel, szeretettel legyen töltve a többi napom is.

 

A karácsonyi ünnepnapok, mint ahogyan egy szerelmes viszony, akkor telik kellemesen, ha nincsenek benne szemrehányások, ha nem okoz fájdalmat a közelség, és ha megvan az érdeklődés a másik ember iránt. Ja, és persze, ha hagyom magamnak megélni a csodálatosságát anélkül, hogy a hiányosságokra koncentrálnék, és nem túl akarok lenni rajta, hanem éppen, hogy benne akarok lenni a folyamatban, a percben, az érzésben…

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük