Nem szoktam különösen sok időt tölteni a múltban, de találtam egy képet a gyermekkoromból, ami beindította az emlékezést.

Ha a nyolcvanas évek végét, a kilencvenes évek elejét pásztázom, akkor ezek a tárgyak, élmények jutnak elsőként az eszembe:

1, Posztereket, képeket gyűjtögettem a zenekarokról, énekesekről (Nena, Limahl, Bros, Depeche Mode, Michael Jackson, Edda, Neoton Família, Napoleon Boulevard, Első emelet…stb.).  Ezt az ötletet a nővéremtől láttam, mégsem mondhatnám, hogy az én gyűjteményem olyan menő lett volna, mint az övé. Éppen ez sarkallt arra, hogy olykor elcsenjek ezt-azt a fiókjából. (Bocsi.)

2, Gyümölcsillatú rágóspapírok. A Donald képregényekre és a Turbó autós képekre gondolok.  A mai napig érzem az illatukat. 🙂

3, Kávédarálás az élelmiszerboltban. Jó illata volt, és imádtam nyomkodni az ujjammal az apróra darált kávét.

4, Kitűzők. Farmerra, hátizsákra, iskolatáskára, iskolaköpenyre.

5, Majális. Vagy vursli. Ki hogy hívta a céllövöldés (félrehordó puskával), műanyag hal horgászattal, műanyag vacak ajándékokkal, óriáskerékkel, lánchintával, kakasos nyalókával fűszerezett alkalmakat.

6, Dipó táska. Szerintem nekem nem volt, csak a nővéremnek. Ez nagyon vonzó volt, mert csak a „nagyok” jártak ilyennel.

7, “Sergio Tacchini feliratú – suhogós” melegítő. Majdnem minden osztálytársam ilyen, és ehhez hasonló melegítőben feszített. Kényelmesebb volt, mint a farmer, az biztos.

 

Ezen kívül még eszembe jut a cipőre csatolható görkorcsolya, amiben folyamatosan bizsergett a talpam, és az emeletes ágy, amiről leugráltunk. A gyereksereg a játszótéren, akikkel “humóztunk” és “legyeztünk”. A házunk mögött álló vaskos gesztenyefa, amire oly nagy öröm volt megtanulni felmászni. A piros színű festékkel borított ház alakú mászóka, amelyen addig csüngtem, míg le nem estem, és el nem tört a kezem. A végtelen hosszúságú palincs-derby, a homokozóba épített alagútrendszer, és a fejkendős nénik, akik a padon ülve vigyázták a környék összes gyerekét, nehogy bajuk essen.  Magasra másztunk, leugráltunk, bandáztunk, veszekedtünk, sötétedéskor duzzogva hazamentünk.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük