Van értelme negyven felett a korkülönbség alapján mérlegelni egy kapcsolatot?

Mivel most lettem negyven, nem is olyan régen 🙂 így azt mondom, ó, ugyan, dehogy! De azért ennél mélyebb a történet. A korkülönbség statisztikáiról már írtunk a női agy-férfi agy különbségeit felfedő cikksorozatban, így azt most nem emelném ide. Sokkal inkább azt, amit tapasztalok a munkám során és a környezetemben.

Az általam ismert egykorú párok is épp úgy tudnak vergődni egymás mellett, mint azok, akiknél valamelyikük számára plusz 4-6 év írható. Ahogy én látom, az érzelmi intelligencia, a saját életcél megtalálása, a feladatokhoz való felelősségteljes, érett, tiszteletteljes hozzáállás nem mindig kor kérdése  – sokszor az sem mérvadó, hogy túl van valaki a negyvenen – , így balgaság lenne azt mondani, hogy nem összevaló két ember csak azért, mert 5 év különbséggel jöttek a világra.

Ha a nő az idősebb…

Azután persze boncolhatjuk tovább a sztorit, és nézhetjük mi van akkor, ha a nő az idősebb. Mert persze, az teljesen szemnek-elmének elfogadható konstrukció, ha a pasi az idősebb, még akkor is, ha legalább 10 évvel jár a választottja előtt. Érhetőbb, vagy legalább is jobban megmagyarázható a reprodukciós feltételekkel, azonban ma már nem kell, hogy negyven felett ez határozza meg a párválasztást.

A címadó kérdésen gondolkodva, arra a következtetésre jutottam, hogy nem feltétlenül számít negyven felett a korkülönbség, főleg azokban a kapcsolatokban, ahol mindkét félnek van már gyermeke. Ahol nincs, ott lehet, hogy az egyik fél vágyához való ragaszkodás meg fogja törni a románcot.

Ha már ennél a témánál tartunk – mivel nálam idősebb a férjem, így erre van már gyűjtött tapasztalatom -, belegondoltam, milyen lenne, ha egy fiatalabb társam lenne 🙂 , mármint, hol ütközhetne ki életkorból fakadó probléma. Valószínűnek tartom, hogy azokban a helyzetekben lehetne megélni az eltérést, ahol belső béke, talpraesettség, kreativitás, logisztikai érzék, belátás és megbocsátás kell.

A negyvenpluszos nők egy része már tudja, mit szeretne, ismeri a tűrőképességét, és van egy értékrendje, amihez ragaszkodni próbál, ugyanakkor empatikus, és gondoskodó. A kommunikációja nyílt(abb), értékeli a lehetőségeket, és érzi az idő végességének súlyát. Ami lehet, hogy ismeretlen egy sokkal fiatalabb férfi számára, aki adott esetben még nem talált rá a saját életcéljára, és leragad a divatos, ámde felszínes témáknál, vagy még nem ismerte fel az életébe érkező tanulófolyamatokat, és dühös az egész világra. (A vázolt látásmód mondjuk, lehet, hogy nem is kor függvénye.)

Nem szeretném úgy befejezni a témát, hogy nem említem meg, hogy mi mindenben mutathat példát egy fiatalabb az idősebb fél számára: humor, könnyedség, kíváncsiság, energikusság, világra rácsodálkozás, optimizmus, mozgás, egészséges életmód, életöröm, szexualitás…

Az egymásra találás pillanata, és a célok

Tehát nem a kor lehet a probléma, hanem az, hogy a két fél milyen élethelyzetben talál egymásra, mi a jövőképük, és milyen minőségű eszköztárat halmoztak már fel a feladataik megoldására. Ki, mennyire értette meg az élete során, hogy mindenért tenni és dolgozni kell. A párkapcsolatért is, a boldog mindennapokért is, saját jól-létéért is. Semmi nem jön csak úgy, gombnyomásra, és semmi sem magától értetődően jár. Ok-okozat kérdése minden.

De hogy ez mennyire korfüggő? Nem tudom. Inkább élettapasztalat kérdése, ami napjainkban azért igen fiatalon is lehet széleskörű, de tény, hogy fejlesztően hathat az emberre, mikor családot alapít, és extrém körülmények között kell megőriznie az ép elméjét, az élethez való reményteljes hozzáállását, miközben folyamatos tesztelés alatt áll napi 24 órában.

Egyébként, erről a Facebook oldalunkon tartottunk is már egy röpke közvéleménykutatást. Az eredményeket ITT láthatod.

Te mit gondolsz? Észrevehető a korkülönbség negyven felett?

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük