A napokban várakoztam egy nagy bolt pénztáránál, és várakozásomban elcsíptem egy rövid párbeszéd részletet a mögöttem álló hölgyektől. Az egyikőjük azt osztotta meg épp a barátnőjével, hogy milyen durva beszólást kapott a férjétől, és hogy igazából nem érti, hogy mi nem stimmel vele, mert ő egy főnyeremény a pasihoz képest, és mégis hogy veszi a bátorságot ez az ember, hogy megcímkézze egy “nem vagy már valami jó nő” kijelentéssel. Noha a pali, látva a lefelé görbülő ajkakat, hozzátette gyorsan, hogy Most mi van, drágám, csak vicceltem?!,  azonban ez ott és akkor már rohadt kevés volt. Az igaz barátnő kivette a részét a háborgásban, és együtt kezdték el sorolni a pasi negatív tulajdonságait. Gábor, a nagyon jó testű munkatárs neve is előkerült revans lehetőségként, hiszen csak egy telefonhívásba kerülne…

A férj szájából elhangzó leszóló mondat fájó pont volt a nőnek, és ahogy említette, ez nagy törést okozott neki, és valóban elgondolkodott azon, hogy vajon miért is élnek még együtt. Talán mással könnyebb lenne…

Beismerte a nő, hogy nem mai darab már, meg hogy lóg itt-ott a bőr rajta, megereszkedett a melle, szemüveget hord olvasáshoz, és a szarkalábak is megjelentek már a szeme körül, de azért nem lenne szabad “lefikáznia” őt. Már csak azért sem – állapította meg a feleség-, mert nem hiszem, hogy más nő örömmel mosná a pasi vonalkódos fecskéjét (amit már minden valamire való férfi boxerre cserélt), vagy vágná a Shrek körméhez hasonlító szarukat házastársi kötelezettség gyanánt. És, hogy az ocsmány orr-, és fülszőrökről ne is beszéljenek…

Sajnos a beszélgetésben gyorsan eljutottak oda, hogy minden pasi egyforma, amit nekem nagyon nehezen akaródzik elfogadni.

Miután fizettem, és bepakoltam a kocsiba a bevásárlószatyrot – amit rendkívüli módon utálok egyedül cipelni – , hazafelé vezetés közben azon gondolkodtam, hogy milyen döbbenetes lehet ilyet hallani az életünk párjától. Ha viccnek szánta, ha nem. Erről meg az jutott eszembe, hogy az emberek milyen könnyen képesek életük párjának nevezni a (z aktuális) társukat, pedig nem is biztos, hogy azok.

Zárszóként egy kis észrevétel:

Uraim, nem illik, és nem is célravezető olyan poénokat megengedni a társuk kontójára, mely törést okoz a párkapcsolatban, és/vagy a nő önbecsülésében, mert ha ez hosszú távon így megy, akkor könnyen lehet, hogy a jó testű munkatárs kedves szavakkal azonnal a “már nem valami jó” nő segítségére fog sietni, hogy újra jó nőnek érezhesse magát.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük