Sok emberrel beszélgetek ahhoz, hogy legyen egy kis rálátásom a családok egy részének működéséhez. Persze, lehetne mondani, hogy ebből ne vonjunk le általános következtetést, azonban mégis azt látom, hogy eléggé hasonlóak azok a meglátások, elvárások, melyek az anyák működésére vonatkoznak egy családban.

Beszélgetek anyákkal. Jellemzően a 38-55 –ös korosztályba tartozóakkal. Látom, hogy mitől és mennyire szenvednek, sőt, őszinte leszek, olykor a saját bőrömön is tapasztalom a családanya szerepkör súlyát, és nehézségeit. Mielőtt a többi anyuka, aki nincs velem egy véleményen, megkövezne, szeretném leszögezni azt is, hogy számtalan öröm, nevetés és hálaérzés forrása a család, a szülőség. Nem vitatom ezt el. De ne csináljunk úgy, mintha ez csak móka és kacagás lenne, mert azt üzenjük ezzel az életfeladatukkal nehezebben küzdő anyáknak, hogy a hiba az ő készülékükben van. Ez így volt, így lesz, és ebbe törődjenek bele, akár az egészségük árán is.

A tisztánlátás érdekében összeállítottam azt a tízes listát, amelyet az anyáktól leggyakrabban hallottam:

1, A családban nem tesznek szívességet nekem. Értem ez alatt, hogy ha otthagyom az asztalon a poharamat, senki nem fogja betenni a mosogatóba. Ha a kiesik a fogkefém a pohárból, senki nem fogja a helyére rakni, míg a férj és a gyerekek után én ezt automatikusan megteszem.

2, Azt hiszik, csak mert nő vagyok, a házimunka, a mosás, vasalás, a takarítás a hobbim, az én feladatom, az életem célja. Éppen ezért már annak is hálásnak kellene lennem, ha „segítenek” ebben-abban. Miközben a család működésének technikai részének megoldása, fenntartása mindenkit érint. Egyenlő felelősséggel.

3, Ha én megyek el a munkatársnőimmel bulizni, akkor óránként pittyeg a telefon, hogy mit hol talál, melyik pizsamát adja rá a gyerekre, és mikor jövök haza. Ha én írok neki, míg foci után sörözni megy, még csak észre sem veszi a telefon jelzését.

4, Ha valamit nem talál a férjem, akkor automatikusan engem hibáztat, hogy elpakoltam onnan, ahol utoljára hagyta.

5, Az öregedésem, a súlyom gyakori téma … bezzeg a kis kollegina milyen feszes bőrű, és vékony.

6, Látom, hogy egy családi kirándulás során alaposan megnézi a fiatalabb, vékonyabb nőket, de a békesség kedvéért az a jó, ha nem teszem szóvá.

7, A szex in medias res módon indul, és gyorsabban vége, mint egy rövid sorozatnak a tévében. Nem egyszer előfordult már, hogy az elmaradt kielégülésre csak annyit mondott: neked is annyi időd volt, mint nekem.

8, Ha peteérésem van, vagy fáj a hasam a vérzéstől, és így nincs kedvem összebújni vele, vagy ha a korosodástól megváltozott anyagcsere miatt érzékenyebb az emésztésem, és fáj a hasam, azt szokta mondani, hogy hisztis vagyok, és nekem mindig van valami bajom. Úgyhogy, inkább elhallgatom, hogy mi van velem.

9, Ha sokáig dolgozom, szerinte azt az időt a családtól veszem el, és szalad a lakás miattam. Nem győzi az orrom alá dörgölni, pedig úgyis én leszek az, aki munka után rendbe teszi a lakást.

10, A szülinapokat, jeles ünnepeket, az anyóséknak szánt ajándékokat, a szűrővizsgálatokat mindig nekem kell észbe tartanom. Ha valamit elfelejtek, azt mondja, még erre sem vagyok jó.

 

A “panaszok” beszédesek, de sajnos ennél aggasztóbb az, hogy ezek a nők az alábbi kérdésre mind lemondóan, legyintve, egy szóval válaszoltak:

“Szerinted lehet az anyák terheltségén, és mellőzöttség érzésén változtatni valamit?”

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük