Ki ne emlékezne a diszkó korszak legintimebb húsz percére, amikor is a DJ úgy döntött, hogy lassan vége a bulinak, ideje a diszkó népét összeboronálni, és elindította a love songs listát.
Illuminált emberek dülöngéltek összekapaszkodva, láthattuk így józanul, de azért ne ítéljünk a tények ismerete nélkül: lehet, hogy csak elfáradtak a hajnali órákra. Ha valaki hetek óta szemezett a kiszemelttel, akkor reménykedhetett abban, hogy pár dal erejéig hozzáérhet, összebújhat vele, és már meg is lesz a kis katarzis estére.
Nekem is vannak emlékeim, amikor a barátnőmmel ültünk a székeken (igen, akkoriban simán körbe volt rakva a tánctér székekkel), és messziről figyeltük a pasit, vagyis A PASIT, hátha mi is bejövünk neki, és felkér táncolni. Azért az esetek többségében sikerült olyan srácot kiszemelni, akinek én sem voltam közömbös. A lényeg a sztoriban, hogy amikor meghallottuk a lassabb dallamokat, máris az égbe szökött a pulzusszámunk. Ezeket a dalokat hallgatva az is szerelmes lett, akinek senki se tetszett. Amikor pedig közeledett felénk a vágyott táncpartnerünk, akkor meg már a térd, és a gyomor is remegni kezdett. Mesés volt, komolyan mondom.
Kicsit sajnálom, hogy a mai fiatalok többsége már a Tinderen, a képernyőt simogatva éli meg az összepasszolást, és kimarad ez a fajta közeledés megélése. De nem akarom a saját dédanyám korabeli viselkedést ide hozni, és sopánkodni, hogy bezzeg, az én időmben! Bármennyire is jólesne.
Zárva a múltba vezető ajtót, nézzük mi volt az az 5 dal, amire lassúztunk a buli végén (és amire még ma is emlékszem):
1, Whitney Houston – I will always love you
2, Guns ’N’ Roses – November rain
3, Bon Jovi – Always
4, Meatloaf –I’d do anything for love
5, Boys II Men – End of the road
Jó nosztalgiázást kívánok!
Ha van a témához kapcsolódóan dal a tarsolyodban, oszd meg velünk!