Gaál Kata: A legfontosabb, hogy miket gondolsz a világról

Mindig örömmel tölt el, ha megosztjátok velünk a saját történeteiteket, mert kapaszkodó lehet mások számára. Most Gaál Kata sikersztoriját olvashatjátok.

“Ahogy visszaemlékszem a fiatal éveimre, olyan volt, mintha egy meredek hegyoldalon próbáltam volna fogcsikorgatva felfelé vonszolni magam. Nem tudtam, miért muszáj megmásznom a hegyet, de mivel körülöttem mindenki ezt tette, hát én is másztam keservesen. Érettségi után egyetemre mentem és diplomát szereztem, de minden meggyőződés nélkül, és nem is dolgoztam soha a szakmámban. Nem találtam semmi kapaszkodót az életben, a kapcsolataim nem sikerültek, az önbizalmam egyre fogyott. A tükörből egy szorongó, bizonytalan, fiatal nő nézett vissza rám. Harmincegy évesen aztán férjhez mentem, mert már nagyon szerettem volna tartozni valahová.

A harmincas éveim közepére úgy tűnt, elveszett minden remény. Egy multinál robotoltam, a házasságom már csak papíron létezett, de a férjem vakon ragaszkodott hozzám, a közös lakástól pedig a gazdasági válság közepén lehetetlen volt szabadulni. Mégis, ekkor sejtettem meg először magamban az erőt. Egyszer csak valahogy éreztem, hogy most már kezdek megérni, felnőni, és jó dolgok fognak történni velem, a nehézségeket pedig képes leszek pozitívan feldolgozni. Elárasztott a nyugalom.

Hamarosan megismertem a mostani páromat; barátként elváltunk a férjemmel, azóta már neki is van új felesége. Otthagytam a munkát, ami elszívta belőlem az örömöt, és adtam magamnak fél évet pihenni, regenerálódni. Utána elhelyezkedtem egy kedves kis cégnél, ahol végre szerethető, értelmes munkát végeztem. Két évvel később, negyvenéves koromban megszületett a kislányunk. Másfél éves volt, amikor újra elkezdtem egyetemre járni. Most negyvenkettő vagyok, ha minden jól megy, három év múlva lesz egy új diplomám és egy óvodásom. Sőt, még a kistestvérről sem mondtunk le… Én most élem a húszas éveimet.

Persze ezt csak átvitt értelemben gondolom, az idő eljárt felettem is, de rendszeresen tornászom, hét éve használok egy őszülésgátló folyadékot a hajamra, amitől megmaradt az eredeti színe, és nemrég felfedeztem a hyaluronsav csodatévő hatását  🙂 Általában öt-tíz évvel fiatalabbnak néznek a koromnál. Szerintem nagyrészt döntés kérdése, hogy az embert negyven-egynéhány évesen már nénizik-e, vagy még tegezik. Nyilván tenni kell érte, számít, hogy mit eszel-iszol és mit kensz magadra, de a legfontosabb, hogy miket gondolsz a világról.”

Gaál Kata

______________________

 

Küldd be Te is a történetedet: info@negyvenmultam.hu