Richard Gere az a férfi, akire mindig csodálattal néztem. Mivel (sajnos) személyesen nem ismerem, így csak a kinézete, a megformált karakterei (ez jó nagy becsapás, tudom…) és a nyilatkozatai alapján (ez is cseles tud lenni, de hátha valódi…) lettem, ha nem is rajongója, de eléggé nagy kedvelője.

Származik néhány olyan idézet az 1949-ben született, mély élettapasztalattal bíró színésztől, amelyen érdemes negyven felett elgondolkodni vagy esetleg meg is fogadni azt.

“Megöregedtem, de a szívem, az még mindig fiatal. Legbelül sosem változik a korunk. Tudd, hogy te magad vagy a legtökéletesebb kor! Minden egyes évünk különleges és értékes, mert csak egyetlenegyszer élhetjük át. Ne bánkódj amiatt, hogy idősödsz, mert ez egy olyan kiváltság, ami nem mindenkinek adatik meg!” 

“Jó embernek lenni rossz körülmények között nagyon nehéz.”

“Ha az ember szívét-lelkét nyitva tartja és hajlandó befogadni a világot, minden sokkal nyugodtabb és kisimultabb lesz. Be lehet lépni egy szobába úgy, hogy felveszed az ellenséges légkört, és úgy is, hogy jóindulatot sugárzol. Mind a kettő meglepő módon ragadós…”

“Egyikünk sem jut ki innen élve, így kérlek, többé ne kezeld magad elkésett gondolatként. Edd a finom ételt. Sétálj a napsütésben. Ugorj az óceánba. Mondd ki azt az igazságot, amit rejtett kincsként őrzöl a szívedben. Légy bolondos. Légy kedves. Légy furcsa. Semmi másra nincs idő.”

A gyűlölet, a harag és a kínzás nélkül előrehaladhatunk egy olyan vízió felé, amely mélyebb és tisztább, és ahhoz mutat utat: miként élhetünk egymással, segítve és átkarolva egymást.

Az utolsó idézethez kapcsolódik az én egyik nagy álmom is. Bárcsak összejönne, hogy az emberek a közös előnyt tartanák szem előtt a döntéseik során – összefogva, tisztelve, szeretve egymást élnének – és nem az egyedüli, önös érdekek vezérelnék őket.

 

kép: Pinterest