A napokban beszélgettem egy barátnőmmel arról, hogy miként kezeljük az anyaságunkban felmerülő nehézségeket. A barátnőm két tizenévest nevel, így hasonló ütközési pontokról beszéltünk. Nem volt kérdés, hogy – maszkban sétálgatva egymás mellett – meglepően gyorsan össze tudjuk állítani azt a listát, amelyet jószívvel útra bocsátunk majd a többi anyatársunknak, hátha még időben szólhatunk, hogy mit érdemes elkerülni, ha közeledik a gyermek a tizenkettedik életévéhez.

Próbáltuk súlyozni a listára kívánkozó pontokat, de nem volt könnyű dolgunk priorizálni, hogy melyik a legelkerülendőbb helyzet, így random sorrendet alkalmaztunk:

  • Ne mondd rá, hogy kamasz és ne is magyarázz meg semmit azzal, hogy azért érez úgy valamit, mert kamasz. Hidd el nekem, ezt jobb kerülni.
  • Ne gyere azzal, hogy bezzeg a te idődben mi volt. Attól, hogy a te lehetőségeid rosszabbak voltak, attól még az ő problémája negatív érzéseket kelt benne. Inkább ezt vedd figyelembe az összehasonlítgatások helyett.
  • Ne énekelj vagy táncolj előtte. Úgysem vagy trendi, ne égesd magad.
  • Legyél a lehető legláthatatlanabb a közösségi média oldalain. Főleg azokon húzd meg magad, amelyeken ő is fenn van. Ne lájkolj, ne szívezz, ne áradozz kommentben, hogy milyen szép. Régi képeket, sztorikat róla végképp ne ossz meg a hírfolyamában.
  • Ne állj meg az ajtajában és ne mondogasd felemelt ujjal, rikácsoló hangon, hogy kupleráj van a szobájába. A zseni átlát a káoszon – ahogy Albert Einstein mondta -, és hidd el, egy tizenéves tuti, hogy zseninek tartja magát. Heti egy napot jelölj ki, hogy mikor fogod ellenőrizni a rendet a szobájában, ha ahhoz tartja magát, nyert ügyed van –  a gyerekpszichológusok szerint. Én hiszek nekik.
  • Ne használd a te idődből származó szlengszavakat. Veszélyes terep.
  • Ne akard hegyi beszéddel terelgetni. Minimum bekerül a füles a fülkagylójába, ha rákezdesz. Ráadásul olyan profin fog zenét kapcsolni magának, hogy észre sem veszed, és az ütemes bólogatásokról azt hiheted, hogy téged nyugtáz, miközben csak elkapta a zene ritmusát.
  • Ne hazudj neki arról, hogy te milyen voltál ennyi idősen. A nagyi úgyis helyrerakja majd az emlékeidet, meg a gyerek se most jött a falvédőről. Ja, ezt a kifejezést se használd, állatira ósdi.
  • Ne faggasd a barátait, ha nálad lebzselnek. Örülj a társaságnak és próbálj meg láthatatlan maradni, miután megrendelted a pizzájukat.
  • Ne durkálj a cuccai között, ne lapozgasd a telefonját a tudta nélkül. Ez sose vezet semmi jóra.

Visszaolvasva a listát, olyan, mintha valami kis mérges diktátorral élne a tizenéves szülő, de valljuk be, számos pozitív hozadéka is van ennek az időszaknak. Újra megtanuljuk értékelni azokat a pillanatokat – szó szerint pillanatok – amikor örömmel, magától mesél el valamit az életéből, vagy ha leül velünk megnézni egy filmet. Ahogy a gyerekpszichológusok szokták írni, ha lázad a tinédszer, ha folyamatosan feszegeti a határokat, nagy valószínűség szerint lesz belőle elfojtások nélküli, önmaga határait megismerő, a szülőről egészségesen leváló felnőtt. Ám legyen.

Dr. Vekerdy Tamástól származik a záró mondatom:

Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. 

Borítókép: pexels.com