Elég messziről indulok, és Zsuzsa nénihez érkezek ebben a történetben. A kiindulópont az Öcsém közelgő esküvője, amihez kontyot keresek magamnak. A konty szó hallatán a pillanat töredékideje alatt végigfut az elmémen két emlékkép. Az egyik egy (tátogó) ponty, a másik pedig Zsuzsa néni, az orosz tanárom, még általános iskolából.
Szerintem néhány éve igazán meglepő fordulatot hozott a divat világába beforduló fejtetős konty, vagy hagyma, vagy bun. Sosem gondoltam volna, hogy ez a frizura ekkorát fog tarolni mind a fiatalok, mind az idősek korosztályában. Annak idején a fehér púdert az arcára pacsmagoló és piros rúzst a szája köré (is) kenő, negyvenöt percig folyékonyan oroszul beszélő Zsuzsa néni hordott ilyen kontyot. Fejtetőset, hagymásat. Amikor elhangzott a Zdrasztvujtye (tudom, nem így írjuk, de van, aki még életében nem tanult oroszt), akkor oldalról látni lehetett, ahogyan Zsuzsa néni nyáldarabkái beterítik a tanári asztal előtt ülő Misi arcát.
Zsuzsa néni klasszikus darabja volt az akkori orosz tanár sztereotípiának, így teljesen érthető, hogy mennyire meglepődtem, mikor a közösségi oldalakon dolgozó influencerek elkezdték hagymába kontyozni a hajukat. Azóta ez a frizura töretlenül áll a fejtetőn és a divatcsúcson is. Annak idején egy volt osztálytársammal meg is beszéltük, hogy Ucsítyelnyica divatba jött.
Frizura esküvőre
Egy egész galériát gyűjtöttem vagány konytokról, amelyből bármelyiket választom is, azt bátran viselhetem majd az Öcsém esküvőjén. Ha egyáltalán kontyba tűzöm a hajam.
