Mit mondtál? – avagy így élünk, mi negyvenesek

Mielőtt betöltöttem a negyvenet (te jó ég, hogy szalad az idő!), jókat derültem egyes negyvenpluszos barátaim új szokásán. Tettem ezt mindaddig, míg egyszer csak bele nem futottam én is ezekbe a mindennapokban. Akkor már annyira nem is tűntek viccesnek, de mi mást lehet tenni, mint humorral fogadni az idősödés jeleit.

Amióta kitolódott a nyugdíjkorhatár, még inkább a negyven az új harminc. Ha a régi érában élnék, akkor már csak kb. 10 évem lenne a boldog nyugdíjas éveimig. Most azért van még legalább húsz. Kicsivel kevesebb, mint az eddig leélt éveim fele. Hol van az még! Megnyugodhatok, hogy ezek szerint nem vagyok még öreg.

Van egy negyvenpluszos barátnőm, Ágota, aki nagyon fiatalosan néz ki, csak néha beakad a dereka, vagy rövidnek bizonyul a karja a mobil nézésekor. Annak idején, mikor én már betöltöttem a negyvenet, bölcsen adtam tudtára, hogy mi várható a jeles születésnapja után. Pont úgy reagált, mint én. Meghallgatta, mosolygott, hitetlenkedett. Én mondtam, hogy a sunyi negyvenes mellékhatás nem jön azonnal a szülinap másnapján, hanem egyszer csak azt veszed észre, hogy már semmi sem a régi. Nem hitt nekem.

Aztán Ágotánál egyszer csak bumm! kivágódott a ház bejárati ajtaja, és beköszönt rajta egy széles vállú, emelt állú, magas, sudár megjelenésű váratlan és hivatlan vendég. Olyasfajta, akit meglátva eláll a lélegzeted. Kihúzta magát, kezet nyújtva, nevetve bemutatkozott: Béoldali Velejáró vagyok.

A barátnőm dermedten bámulta, ahogy Béoldali nagy lendülettel kipakolt a gurulós bőröndjéből: Nézd, mit hoztam neked!

  • Ez itt a rövidlátás.
  • Ebben a kis üvegben a hőhullámokat hoztam.
  • Ebben a dobozban találod az ingerlékenységet.
  • Ez a kis piros zacskó a dühkitörés.
  • Ebben van a nagyothallás.
  • Ebbe a papírba az alkoholintoleranciát csomagoltam.
  • Ebbe a másikba pedig a belassult anyagcserét.
  • Ja, és itt egy nagy adag fáradtság is.

 

Ágota barátnőm egyre feszültebben figyelte az előszobai kirakodóvásárt. Béoldali, látva a kétségbeesett arckifejezését vigasztalni kezdte: Már csak egy doboz maradt. Bemutatom neked a premenopauza hormonszintjét és a csökkent libidót.

– Bassza meg, én ezeket nem kértem! – háborgott Ágota.

– Nyugalom, némelyik később fog aktiválódni. Nem szabad nekikeseredni, Kedves! Számtalan vicces helyzet forrásai lesznek, majd meglátja. De most, hogy mindent átadtam, megyek és elrontom valaki más napját is – mondta Béoldali és becsapta maga mögött az ajtót.

Azóta valóban vidámabbak a közös programjaink. A múltkor jégdiszkóba mentünk. Talán fél percig csúszkáltunk, mikor Ágota közölte, hogy beállt a dereka. Készítettünk egy szelfit, de kontaktlencsében nem látom jól a részleteket, így a félhomályban ki se posztoltuk. A hangos zenére bólogatva ittuk a forralt bort meleg teát, miközben beszélgettünk. Igazából négy mondat hangzott el érdemben, a többi idő a röhögéssel fűszerezett visszakérdezéssel telt… Mit mondtál?

Hát, így vagyunk mi. Negyvenesek.