Amikor az aspergeres barátom megtanít kéken ragyogni

Az autizmus vagy az autista szóról talán elsőre az Esőember című film jut eszünkbe, Tom Cruise és Dustin Hoffmann főszereplésével. Ha a film kapcsán találkoztunk csak az autista karakterrel, nem szabad azt hinnünk, hogy az autizmus csak és pont az, amit a filmvásznon láttunk. Egyes szakemberek szerint a film jót tett abból a szempontból, hogy láttatni engedte az autizmus spektrum zavar tüneteivel élő embereket, mások szerint viszont félrevezeti a nézőket abban, hogy mi is az autizmus. A filmben volt egy speciális képessége Raymondnak, úgy számolt fejben, mint senki más a környékén, azonban a társas kapcsolatok, a szociális területek, a mindennapok önálló megoldásai kevésbé mentek jól számára, így állandó segítségre szorult. Talán ennyi marad meg egy nézőnek a film kapcsán, pedig sokkal több minden rajzolódik ki a történet által.

Ebben a posztban – mivel nem vagyok szakértője az autizmusnak – inkább csak szeretném az elfogadásra, a türelemre, a sokszínűség helyénvalóságára felhívni a figyelmet, és egyben támogatásomat kifejezni azon szülők és családtagok felé, akik autizmus spektrum zavar tüneteivel élő szeretteikkel élnek.

Az én aspergeres barátaim

Ismerek Asperger-szindrómás embereket, ezért erre a területre kicsit nagyobb a rálátásom. Rengeteget tanultam általuk az életről. Először is, amit nagyon fontosnak tartok, hogy nem szabad megijedni vagy elhatárolódni attól, ha valaki “eltérően reagál” egyes helyzetekre, ízekre, illatokra, érintésre, mint amit már megszoktunk, amit ismerünk a saját tapasztalásunkból. Az általunk ismerttől eltérően működő embereket nyitottsággal, érdeklődéssel figyelve sok mindent tanulhatunk az igazán fontos dolgokról: az elfogadásról, a türelemről, a szeretet jelentéséről, az emberségről.

Az én aspergeres barátom

  • lehet, hogy nem olvassa le az arcomról, vagy a tekintetemből, hogy mit várok most ebben a pillanatban tőle, de kiválóan memorizálja pár perc alatt a térképet és vele biztosan sosem fogok sehol sem eltévedni.
  • az is lehet, hogy sajátos humorérzékét sértőnek találják egy társaságban, viszont olyan őszinte, hogy sosem kell azon kattognom, hogy hányadán állunk, mert nem fog kozmetikázni egy helyzetet azért, hogy félrevezessen.
  • az is lehet, hogy nem ő a legsimulékonyabb ember, akit ismerek, talán megrögzötten fontosak számára egyes szokások, cselekvések, de éppen ezért kiszámítható és következetes is.
  • lehet, hogy vele nem fogok tudni felszínes témákról csacsogni, de olyan érdekes összefüggéseket lát meg egyes helyzetekben, ami nekem sosem jutna eszembe.
  • lehet, hogy számomra egyszerű és átlátható helyzettől pánikba esik, de mindig adódik olyan helyzet is, amikor az én félelmeim helyett az ő nyugodtságára van szükségem.

    Röviden: olyan oldalát mutatja meg a világnak, ami egy tőle eltérő működésű ember számára rejtve maradna.

Ma már nyitottabban áll a világ az emberi sokszínűség előtt, de még mindig sokan félnek attól, ha valami ismeretlen, nem a megszokott működési rendszer szerintinek tűnik. Nem a cimke a lényeg, hogy autista, aspergeres vagy neurotipikus valaki, hanem az, ami mindannyiunkat összeköt.

Számomra embernek lenni azt is jelenti, hogy másban meglátom magamat, és magamban meglátom a másik embert.

Ha bővebben olvasnál az autizmusról, kattints ide, az Autisták Országos Szövetségének honlapjára –> és nézd meg, hogy milyen nagyszerű rendezvényeket, eseményeket hoztak létre az autizmus világnapja alkalmából szerte az országban.

Borítókép: pexels.com

52