A természetben tartózkodni jó dolog. A hippik nagyon jól tudták ezt, ezért igen sok időt töltöttek a fűben, a fák és bokrok között. Táncoltak, ittak, leültek, tábortűznél gitároztak, virágból koszorút fontak, és azért egyéb elfoglaltságnak is szeretettel hódoltak. Például biztosan szívesen fürödtek pucéran egy tóban, vagy fonódtak egymás karjaiba a virágos réten. Szerintem jó lehetett hippinek lenni. Az erdőben, mezőn egymásban elveszni talán az abszolút szabadságot jelentette.
„Szeretkezz, ne háborúzz!”
De mi a helyzet most?
Nem biztos, hogy a drónok, okostelefonok, utcai kamerák világában jó ötlet lehúzódni a csalitosba. Nem biztos, hogy megtenném a férjemmel, pedig ez egy morálisan is kifogásolhatatlan pásztoróra lenne. Jut eszembe, a törvény nem tiltja a szexet a susnyásban? Ebben nem vagyok biztos, de abban igen, hogy ma már nincs sehol biztonságban az ember. Igaz nem csak akkor, ha pucér, hanem akkor sem, ha fel van öltözve. Szinte az egész világunk be van kamerázva. Még az okostévének is van szeme. Talán már a kukoricamező felett is napjában többször repked a drónra házilag felszerelt videokamera… Hogy húzódhatnának így biztonsággal félre a párok? De az is lehet, hogy ez csak paranoia a részemről. Köszönhetően a James Bond és az Ethan Hunt sztoriknak.
A jelenlegi, baromira fejlett technológia amekkora áldás, akkora átok is, úgyhogy Drágám, szerintem tartsd a kocsit az úton, és inkább keressünk egy motelt. Bár ki tudja, lehet az is be van kamerázva, úgyhogy mindegyis…
