Ezt üzeni a 3 poszter a falamon

Nem tudom, nálad milyen képek vannak kihelyezve az otthonodban, egyáltalán vannak-e. (De szívesen megnézem, ha lefotózod és kommentbe illeszted.) Nálunk családi fotók, a gyerekek által festett képek (impresszionista és absztrakt verziók), portrék, és néhány falmatrica található.

Amiről most írnék az a három kép, ami előtt minden reggel rendszeresen elsétálok. Nem emlékszem, hogy miként kerültek a házunkba, szerintem nem én választottam őket, ennek ellenére társaim lettek a mindennapokban. Csendes társak. Néma társak. Ismeretlen társak.

Hiába van sok infó a Wikipédián, szerintem nem tudhatjuk valójában, hogy mi is játszódott le ezekben az emberekben, amikor egyedül voltak. Pont úgy, mint ahogyan még a társunkról, gyerekeinkről, de talán még önmagunkról sem tudjuk mindig, hogy mi zajlik pontosan a színfalak mögött. Viszont mivel a net számos idézetet tárol a poszter-társaimtól, így kiválasztottam 1-1 üzenetet, amelyet szívesen fogadok be, mert segítheti az életemet.

Reggel, ha felébredek és lemegyek a konyhába a tejeskávémért, a folyosón először Marilyn Monroe-val találkozom. Hogy mi az az üzenet, amit érdemes meghallanom tőle?

„Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni, a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek, elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek.”

 

Ahogy haladok tovább, Audrey Hepburn néz rám visszafogottan, az Álom luxuskivitelben című film főszerepéből. Imádom azt a filmet. Na, jó, csak szeretem, mint ahogy szeretem néha elragadtatni magam az érzéseim kifejezésében is. Mondjuk, legalább már képes vagyok korrigálni. Szóval, amit Audrey-tól jó szívvel emelek be a mindennapjaimba:

„Borzasztó lenne életünk végén visszatekinteni, és legnagyobb sajnálatunkra csak rossz dolgokat, elszalasztott alkalmakat és elmulasztott lehetőségeket látni.”

 

A lépcsőfordulóban pedig Bob Marley igyekszik felvidítani a ragyogó mosolyával. Nem vagyok elvakult Marley rajongó, a reggae annyira nem az én világom. Ezt viszont jól az eszembe vésem:

„Nem tökéletes. Te sem vagy az, és együtt sem lesztek soha azok. De ha meg tud nevettetni legalább egyszer, tartsd az életedben és add a lehető legtöbbet, ami tőled telik. Nem fog verseket írni. Nem fog rád gondolni minden pillanatban. De egy olyan részét adja neked, amit össze tudnál törni. De ne bántsd, ne változtasd meg, és ne várj el többet attól, mint amit adni tud. Ne analizáld. Mosolyogj, ha boldoggá tesz, ordíts, ha felidegesít, és hiányozzon, amikor nincs melletted. A szerelem kemény, főleg ha birtokolni akarod.”

 

 

Nálad milyen képek vannak a falon?