16 éves voltam, amikor a Jóbarátok sorozat megszületett. Azóta eltelt, “Ó, te jó ég!” 27 év!
Annak idején nagyon sokat jelentett nekem a hat barát sírós-nevetős története. Noha volt kedvenc szereplőm, mégis minden karaktertől minden egyes epizód alkalmával kaptam valamit. És nem is akármit!
Mónika tisztaságmániája megihletett a szobám rendrakásához. Chandler higgadt szemlélete irányt mutatott számomra a felnőtt gondolkodás felé. Ha se veled – se nélküled állapotban voltunk a diákszerelemmel, akkor mellém állt az ikonikus mondat: “De hát, szakításban voltunk!” Rachel segített elfogadni a szeleburdiságomat, Ross romantikus és segítő hozzáállása megformálta a leendő férjem idealizált karakterét. Phoebe volt az, aki által megfogalmazódott bennem, hogy igen kezdetleges mindaz, amit én belső szabadságomnak hittem. A diszkóban, az egyslágeres dallamok szünetében pedig arra vágytam, hogy egy srác mosolyogva azt mondja nekem: “Na, mi a helyzet?”
Jóbarátok
Ők voltak a virtuális barátaim. A csajok, akik stílusát irigyeltem. Mind divatban, mind életszemléletben. A pasik pedig megnevettettek. Szomorúvá tett, hogy 10 évadnál lezárták a sztorit, hiszen a való életben is élethosszig kísérik egymást a jó barátok.
Generációkon át
A gyermekeim is kívülről fújják az egyes jelenetek szövegeit. Magyarul és angolul is. Amikor ovisok és kisiskolások voltak, akkor a takarításkor, a pihenéshez, a délutáni építőkockázáshoz a Jóbarátok DVD szólt a háttérben. Amikor Angliában töltöttük jó néhány hetet, akkor eredeti hangon, angol felirattal ment non-stop a Friends, hogy szokjuk a nyelvet.
A mai fiatalok nem tudják, hogy milyen érzés várni egy hét után az újabb pénteket, hogy leadják a kedvenc sorozatuk új epizódját, majd szombat délelőtt a legvadabb buli után ébresztőre kelni, hogy ne maradjanak le az ismétlésről. Mint ahogyan tettem én és még jó pár rajongó velem együtt. Hál’ Istennek a tíz évad alatt videólejátszónk is lett, sőt, a vége felé időzíthető típus segített abban, nehogy lemaradjak az új részről. Ugye, milyen elképesztő az akkori világ ritmusa mostani szemmel?
Friends Reunion
Csütörtök este összeültünk a lányaimmal, valamint a lányom Jóbarátokérzékenyített pasijával, hogy pizzát majszolva megnézzük, mit alkotott ez a hat nagyszerű színész, hogyan morzsolják a könnycseppjeiket – nosztalgiázva a díszletek mögött. Még egyszer, utoljára. Nehéz volt hallani, hogy 15 év múlva már nem fognak összeállni. Belegondoltam, ki tudja hol lesznek és hol leszek én is 15 év múlva…
Jólesett látni őket, és valahogy önmagamat is láttam általuk. Az idősödésemet, az azóta eltelt idő történéseit. A kellemes élményeket, és a veszteségeket. Az idő telt rajtuk is, és látva a megváltozott arcukat, tekintetüket, eszembe jutott az én megváltozott arcom, tekintetem. Hogy mennyire nem tudtuk még anno, hogy mi mindenen fogunk keresztül menni. Gyermekáldás, szerelmek, válások, összeroppanások, újratervezések… Biztosra veszem, hogy azóta mindenki többször befizetett az érzelmi hullámvasútra, mint ahogyan én is, és a többi néző is.
Olvastam több negatív kritikát az új epizódról, és némelyik megjegyzéssel egyet is értek. Talán nem volt elég bevállalós, nem láttunk sokkal többet Jennifer-ből, David-ből, Lisá-ból, Matthew-ból, Matt-ből, Courtney-ból, mint amit az Insta hírfolyam vagy a bulvárlapok amúgy is átadnak. Talán magunkat, a rajongókat hiányoltam a filmből. Mintha csak azt engedték volna meg, hogy egy kis időre bekukucskáljunk a nosztalgikus pillanataikba, de a műsorelemek tagoltsága miatt nem jutott sem tér, sem idő nekünk, hogy mi is befészkeljük magunkat az érzelmek bugyrába.
Spoiler! De csak picit…
Megjegyzem, imádtam – talán az egész műsorban a legjobban – Mr. Hickles beszambázását, és Tom Selleck megérkezését. A többi celeb, aki bekúszott a filmbe elmondani, hogy milyen hatással volt rá a sorozat… nos, igazából nem ezért ültem le a TV elé. Engem a Jóbarátok szereplőinek az élete érdekelt. Milyen volt az életük a sorozat alatt és milyen azóta. Mutatnak-e abból a 10 évből valami ütőset, amit akkor nem láthattunk, amiről nem tudhattunk. Na, persze egy kicsit az is foglalkoztatott, hogy milyen sztorival futhatna most ez a sorozat. Egy-két anekdotát kaptunk is, de többre vágytam. Mire beleéltem volna magam, ugrott a műsorelem, és már más téma volt porondon.
Jóbarátok: Újra együtt!
Csütörtök este kíváncsian ültem a képernyő elé, hogy megtudjam, ennyi év után megvan-e még az a feeling, ami a fiatalkorom éveit annyira erősen meghatározta. A régmúlt felidézése az idő robogásával keveredett.
Az idővel, ami rohanó lépteivel áthatja az összes emberi vonást, a megtörtséget, az összetartozást, az érzelmek mélységét, a továbblépést.
Ez egy újraegyesülés volt – a hat színész emlékei által találkozhattam egy kicsit az akkori önmagammal is.
