Ilyenkor, november végén már vannak, akiken úrrá lesz a karácsonyi készülődés. Piros-zöldbe csomagolják a lakást, és lecsekkolják az égősort. Szépen, lassan megrendelik neten az ajándékokat, és fahájas almát sütnek. Szinte érzem az ilyen gondos kezek által ünnepivé varázsolt otthon illatát. Fenyő, fahéj, narancs…
És vannak azok, akiket egyáltalán nem hoz lázba, hogy megnyíltak a karácsonyi vásárok, vagy, hogy felépült a Szeged-eye, például. Nem fognak tömött sorokban vergődni egy kis puncsért, vagy forralt bort szürcsölgetni a hordókban pislákoló lángok mellett. Vagy állj. Azt éppen lehet, hogy megteszik, hogy alkoholt fogyasztanak a forgatag közepén.
Ehhez passzol az egyik kép, amire rábukkantam a minap, miközben unottan, fásultan, és tök feleslegesen lapozgattam a Pinterestet. Mindjárt be is csatolom, csak azért az kikívánkozik belőlem, hogy a Pinterestezés egyébként jó dolog.
Bocs, csak még valami. Mivel a képet a telómon mentettem le, most meg kell, hogy nézzem, hol is tárolom, és ide, a laptopra kell átjuttatnom. De mindjárt meglesz ez, csak egy kis türelmet kérek. Nem találom. Akkor nem oda mentettem. Vagy már töröltem, pedig kifejező kép volt. Kifejezi, hogyan tudják az anyák túlélni a karácsonyi készülődést. Nem adom fel, megnézem az e-mailek között, hátha átküldtem magamnak, mielőtt töröltem. (Nem úgy, mint Mr. Bean, aki azért küldött magának képeslapot, hogy meglepődjön, hanem pont az ilyen esetek miatt.) Mert azért a telefonom tárhelye sem végtelen. Mondjuk, remélem, nem olvassa Férj a blogomat, mert akkor megint téma lesz, hogy miért fizet nekem felhőt, ha nem használom. És én meg válaszul hozzábújok, és megcsókolom, hogy kizökkentsem őt.
Időközben megtaláltam a képet is.
Van egy barátnőm, aki Grincsnek hiszi magát. Nem bírja a karácsonyi megmozdulásokat, a hisztériát, a sorban állást, a nagytakarítást, a díszeket, a csillogást. A gyerekeinek is évről-évre ugyanazt az ajándékot adja. Március körül visszalopja a gyerekszobából, és decemberben megint újdonság lesz. Na jó, ez az utóbbi két mondat nem igaz. Ne higgyétek el, ezt a Rossz anyák-ban láttam. De a többi igaz. De nem is való neki ez az egész fesztiválozás, mert a minap kilátogatott a karácsonyi vásárba, és jól megbüntették, mert nem vett parkolójegyet.
Semmi baj, csak az ősi mondás aktiválódott: ahogy bent, úgy kint. Ha ez egy jelzés volt számára, hogy az Univerzummal huzakodik a zsörtölődéskor, akkor remélem, mihamarabb változtat a hozzáállásán.
Egyébként jól viselem, hogy Grincs a barátnőm. De tényleg. Egy rahedli pénzt spórol meg nekem, hogy nem ajándékozzuk meg egymást, és az is jól áll neki, hogy zöld szőr borítja a testét, mert a sminkje viszont kifogástalan.
Ez pedig fontos és hasznos a negyvenes anyák körében.
