2018 júliusában indult a Negyven múltam, és élvezem oldal. Nem az első weboldal, amit szerkesztek, mégis nagy becsben tartom. De hogyan is indultam el ezen az úton? A negyvenes blogot azért kezdtem el pár héttel a negyvenedik szülinapom előtt, mert mindenki riogatott a B oldallal. Gondoltam, ha már szívás, legalább naplózzuk. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen szuper olvasócsoport verődik majd össze az őszinte gondolatok által. Hálás vagyok érte. Lett interjú részlegünk, ahol mindenki elmondhatja, hogyan élte meg a negyvenedik szülinapja utáni éveket, színesedtünk egy női-férfi válaszokat egymás mellé sorakoztató interjúsorozattal, és ugye, itt van még a Facebook élőben jelentkező heti kvízünk is. 🙂
A titkolt első bejegyzés
Az első írásom azonban 2009-ben jelent meg. Emlékszem a magas pulzusszámomra még abból az időből, amikor az első bejegyzésemet posztoltam. A falnak támasztott háttal ültem a földön a gyerekszoba félhomályában, ölemben a laptoppal. Vártam, hogy az akkor 3 éves kislányom elaludjon, én meg addig írással ütöttem el az időt. Az első bejegyzésemet egy idős lelkésszel folytatott beszélgetésem ihlette, de sajnos többre nem emlékszem a cikkből. Titkoltam szegény írásomat, nem akartam, hogy mások elolvassák. Pontosabban, azt akartam, hogy elolvassák, csak azt nem, hogy olyanok, akik ismernek. 🙂 Szerencsémre ez a para gyorsan szertefoszlott, és fontosabbá vált maga az írás, mint a kritika.
Az elképesztő gyorsasággal kialakult kapcsolati háló
Több mérföldkő is volt a bloggerina pályafutásom során, amelyek nagy erővel lendítettek tovább. Nyertem néhány blogpályázaton (még megvan a bloggerina feliratú bögrém, amit a Nők Lapjától kaptam egy versenyért), egy kék plüssborítású emléklapot kaptam a Rákellenes Ligától az egyik rákbetegségről szóló írásomért, meghívást kaptam a nők foglalkoztatásáról szóló kerekasztal beszélgetésre Szalai Piroskához, aki, ha jól emlékszem, akkor a nők munkaerő-piaci helyzetének javításáért felelős miniszteri biztosaként dolgozott. Volt szerencsém egy konferencián találkozni Eve Ensler írónővel (Vagina monológok), még közös kép is készült.
Az ő szenvedélyes beszéde, amit akkor a nők védelme érdekében elmondott, a lelkem egy részévé vált. A blogomon megjelenő interjúknak köszönhetően rádióműsorom is volt. Olyan népszerű magazinok hoztak le cikket a munkámmal kapcsolatban többek között, mint az Elle, a Nők Lapja Szépség, a Ridikül, a Meglepetés, a Presztízs Style… és ezt nem önfényezés céljából írtam le, hanem inspirációnak, hiszen ez mind onnan eredt, hogy volt bátorságom elindítani akkor és ott a gyerekszoba félhomályából az első blogomat.
Fel mertem vállalni azt, aki vagyok. A tökéletelenségemet és a küldetéstudatomat.
Az első lincselés
Valamiért nagyon vártam, hogy a cikkeim megjelenjenek az Indexen. Azt egy fontos visszajelzésnek gondoltam akkoriban. Na de amikor az első cikkem megjelent a címlapon, éppen csak meg nem lincseltek érte az olvasók! Képzelheted, mit éreztem… Alföldi rendezésében néztem meg a Szabadtérin az István, a király rockoperát, és ezek szerint nem egyezett a véleményem az olvasók egy részével. Akkor úgy éreztem, többé le nem nyomom a billentyűzet egyetlen gombját sem. Hála Istennek, pár nap múlva újra felnyitottam a laptopot és minden egy nagyobb terv szerint haladt tovább. Én pedig újra és újra a címlapra kerültem, viszont nem érdekelt már, hogy egyetértenek-e velem a kommentelők.
Az önfelvállalás jutalma…
Később létrehoztam egy Hódmami nevű női magazint, amely országos olvasottságú lett, ezt váltotta a Minelli, majd a Boldognak lenni és időrendi sorrendben végül a Negyven múltam. Azóta írtam már magazinoknak megrendelésre, hírlevelél sorozatokat cégeknek, weboldal szöveget vállalkozóknak és 7 könyvet is. Az egyik regény kapcsán egy producer iroda pályázatot nyújtott be, hátha sikerülne megfilmesíteni. Még nem adtuk fel 🙂 .
Van 11 dolog, amit megtanultam a 11 év alatt. Biztos több is, de a számegyezőségre törekedtem 🙂 .
1, Az írás terápia. Annak is, aki olvassa, annak is, aki ír.
2, A blogvezetés önfejlesztő hatású. El kellett fogadnom, hogy attól még, mert valami nem hibátlan, még lehet tökéletes.
3, Az írások megjelentetése egy bátorságot erősítő próbatétel. Minden egyes poszt után egyre bátrabb lettem.
4, A blogolás olyan kapcsolati hálót szőtt körém, amelyről még csak nem is álmodtam.
5, Számos munkámat a blogolásnak köszönhetem.
6, Az írás nyomogatja az összes gyenge pontomat, ezzel lehetővé teszi a fejlődésemet.
7, Az írás irgalmatlan nagy felelősségtudatot kér a megjelenésért cserébe.
8, Nem történt még velem olyan, ami mással ne történt volna meg, szóval mindig van valaki, aki közösséget vállal velem, mindegy mi a téma. Ez azt mutatja meg nekem, hogy nem vagyok egyedül a nyűgeimmel. Nem vagyok selejt, vagy szerencsétlen. Megerősít abban, hogy én is csak egy ember vagyok, mint bárki más. És ez így oké is.
9, Ha nem írok, hiányzik, és nem vagyok egyensúlyban. Ezáltal megtanultam, hogy milyen fontos a szenvedélyünknek élni.
10, Szeretem az olvasóimat. Mindenkit, egytől egyig. Ez iszonyatosan jó érzés.
11, Talán ez a legfontosabb mind közül. Az író-olvasó kontakt kicsiben ábrázolja a világunkat, amelyben élünk. Mindenkinek minden gondolata hat a másikra, senki sem tud semleges hatással élni. Vagy építünk, vagy rombolunk. Magunkat és a másikat is.
