Biztos nem hat rád újdonságként, de a negyvenes lét egy egészen más dekád, mint a harmincas éveinket taposni. Más feladatok, más kérdéskörök, más kétségek és félelmek jellemzik ezt az időszakot. Valahogy kikívánkozik az emberből negyven körül, vagy néhány évvel később egy röpke számvetés, hogy mit ért el az életében, mennyire jött be az a taktika, praktika, amivel éli az életét.
Hoztam öt kérdést, amit feltettem a napokban magamnak és arra bíztatlak, hogy válaszold meg ezeket te is egy kis tisztánlátás érdekében.
- A munkámmal kapcsolatban arra voltam kíváncsi, hogy vajon azt csinálom-e, amit szeretek és meg tudok-e élni belőle azon a színvonalon, amin szeretnék élni, vagy legalábbis, amivel elégedett vagyok.
- A párkapcsolatot illetően azt vizsgáltam meg, hogy vajon több vagyok-e a házasságom által, vagy csak gyengít engem, vagy esetleg gyengítjük egymást.
- A barátságot illetően arra kerestem választ, hogy megvan-e az a kapcsolati hálóm, ami meg tud tartani, ha elesnék.
- Az élet-halál témakörében azon gondolkoztam, hogy ha ma jönne el az utolsó órám, akkor mit bánnék, hogy kihagytam, tudom-e azt pótolni esetleg, míg élek. Az is foglalkoztatott, hogy vajon kimaxoltam-e azt a tehetséget, adottságot, amivel megszülettem, vagy amit az éveim alatt megtanultam a tapasztalataimból.
- Az egészségemmel, a testemmel és a lelkemmel törődöm-e annyit, mint amennyi szükséges lenne. Ha nem, akkor miként tudnék másként hozzáállni, és mit tudnék másként tenni, mint eddig.
A kérdésekre leírtam a válaszaimat, mert úgy tapasztalom, hogy sokkal jobban látjuk magunkat, ha nem szállnak el a szavak a térben. Amikor papírra vetem a fontos kérdéseimet és válaszaimat, akkor kevésbé kozmetikázom a feleletemet. (Ha mégis megtenném, akkor azonnal nyakon tudom csípni magam, és visszaolvasva képes vagyok belátni, hogy egy kicsit gyáva voltam a válaszadáskor.)
Szóval, ülj le egy meleg, téli ízvilágú teával, vegyél elő egy füzetet, írd le az 5 kérdést, majd jegyzeteld fel a válaszaidat.
Borítókép:pexels.com
